Századok – 2011
MŰHELY - Erőss Zsolt: A martonizmus felszámolása. A Nemzeti Egység Pártjának átszervezése 1936-ban I/161
A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJÁNAK ÁTSZERVEZÉSE 1936-BAN 177 ges vezetésre vállalkoztak. (...) A szervezettség, a közösség ellenőrzése biztosítékot nyújt az értékek kiválasztódására és megbecsülésére. "6 3 A Marton beszédében tükröződő elveknek megfelelően került sor néhány nappal a pacsai választás után a keszthelyi „élharcos-kongresszusra" (július 28.), azaz a központi vármegyei titkárok és a NEP propaganda-vezérkara szokásos havi összejövetelére, amelynek célja feltehetőleg a Scheftsik ellenőrzőkörútjain tapasztalt jelenségek összegzése, a szervezési hiányosságok kiküszöbölése és a szeptemberben meginduló szervezési munka fő irányelveinek meghatározása volt.6 4 Ugyancsak e törekvések jegyében került sor Marton 1936. augusztus 2-án elmondott, országos visszhangot kiváltó sárbogárdi beszédére, amelyben az elvek iránti fanatikus elkötelezettség deklarálása mellett a főtitkár a Nemzeti Egység mozgalmának három alapelvét a pártszervezés, a nemzetnevelés és a nemzetfegyelmezés gondolatában határozta meg.6 5 Elsősorban ez utóbbi kijelentés váltott ki éles visszhangot az ellenzék köréből, annak ellenére, hogy Marton egyértelműen a mozgalom, és nem a párt céljaként határozta meg a nemzetfegyelmezés követelményét. (Bár az is tény, hogy e kettő megkülönböztetésének mindig is erősebb volt a propagandisztikus célzata, mintsem hogy tényleges alapja lett volna.) Marton beszédének e kitétele mindenesetre érdekes fordulatot jelez a főtitkár retorikájában, és feltehetően gondolkodásában is, amennyiben a nemzetfegyelmezés szükségességének meghirdetésébe (egyben értelmezésébe is) már a NEP szervezkedésével szembeni „össztársadalmi" ellenállás tapasztalatai is belejátszhattak. Marton ugyanis főtitkári működésének kezdetétől, az Országos Központ körleveleiben és útmutatóiban, a pártszervezést érintő nyilatkozatokban és nyilvános beszédeiben állandóan hangsúlyozta, hogy a sorsdöntő történelmi helyzetben csak akkor lesz megvalósítható a nemzet létkérdéseként meghatározott „Egység" gondolata, ha az ország minden egyes állampolgára szilárd nemzeti öntudattal, az egyéni érdekeket háttérbe szorítva, fegyelmezetten áll a Vezér által hirdetett elvek szolgálatába. Marton sárbogárdi beszédében is rámutatott arra, hogy szerinte a „magyar sors tragédiája onnan ered, hogy nálunk a polgári erények nem voltak párhuzamban a magyar katona évezredes erényeivel", így a „nemzeti társadalom egy része a polgári felelősség érzését elvesztette", ami pedig elengedhetetlen feltétele az állampolgári kötelességek, végső soron az egyénnek a kollektívum, a nemzet iránti kötelességének a teljesítéséhez. „Hogy nemzeti céljainkat megvalósíthassuk, szükség van arra, hogy a nemzet egységes, fegyelmezett magatartást tanúsítson. Ennek a nemzeti fegyelemnek a kialakításához nem férkőzhetnek azonban erőszakos, kíméletlen eszközök, hanem csak a hitnek és meggyőzésnek ereje. (...) Rendőrállamra nincs szükség, tudjuk azonban, hogy csak erős központi hatalom, de ezzel párhuzamos társadalmi öntevékenység képes tekintélyt biztosítani, eredményt elérni a nemzet elő[ve]haladásában. " 63 Zalai Hírlap, 1936. július 21. 64 Antal: Gömbös Gyula hatalomra kerülése... i. m. 481. p., Az Est, 1936. július 29.; Keszthelyi Hírlap, 1936. augusztus 2., 65 A sárbogárdi beszéd részletei: Új Magyarság, Esti Újság, Újság, 1936. augusztus 4-i számaiban.
