Századok – 2011
TÖRTÉNETI IRODALOM - Maurice Vaisse: La puissance ou l'influence? La France dans le monde depuis 1958 (Ism.: J. Nagy László) VI/1582
1582 TÖRTÉNETI IRODALOM óráztatás, de az előző évtizedhez képest mértéke csökkent. Az üzem- és munkaszervezés, valamint a gépesítettség alacsony szintjét a második és a harmadik műszakok számának növelésével próbálták ellensúlyozni. Bár a nagy többség nappal, azon belül is délelőtt dolgozott, viszonylag magas volt a délutáni és az éjszakai műszakok száma is. A hatvanas években a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, amely a harmincas évek óta tiltotta a nők és a fiatalok éjszakai munkáját, a tilalom rendszeres, tömeges megszegése miatt kizárással fenyegette meg Magyarországot. Belényi Gyula szemléletében, helyesen, a szakmunkásképzés története sok szálon kötődik a munkahelyi világ problematikájához. E záró alfejezet alapgondolata, hogy a képzés színvonala másfél évtized alatt nagy hullámvonalat írt le. Az ötvenes években történt drámai romlás után a hatvanas években gyors ütemben ívelt felfelé. Igazán sikeressé azonban csak a vizsgált korszak záró időpontja után vált. Belényi Gyula számára az ipari munkásság társadalmi változásainak tanulmányozásakor nem érdektelen a munkahelyen kívüli világ feltárása és tudományos elemzése sem. A kötet befejező részében éppen ezért részletekbe menően szemügyre veszi az anyagi fogyasztás, a lakásviszonyok és a szociális biztosítás alakulását is: mit ettek, ittak, hogyan laktak, és öltözködtek, mivel töltötték szabadidejüket, milyen ellátásra számíthattak betegség esetén, majd aktív életpályájuk befejezésével, nyugdíjasként. A szerző nem hallgatja el, hogy a Kádár-rendszer az 1956-os forradalom hatására javított a munkások élet- és munkakörülményein. Az imponálóan nagy ismeretanyag rendszerezéseként elkészült könyv Belényi Gyulától megszokott módon ízig-vérig szakmunka. A téma iránt érdeklődő olvasókon kívül az egyetemi hallgatóknak különösen ajánlom. Sz. Varga Lajos Maurice Vaïsse LA PUISSANCE OU L'INFLUENCE? La France dans le monde depuis 1958 Fayard, Paris, 2009. 650 o. ERŐ VAGY BEFOLYÁS? Franciaország a világban 1958 óta Milyen volt a francia külpolitika az elmúlt 50 évben? Hogyan alkalmazkodott a változásokhoz? Mi maradt meg a de Gaulle által lefektetett alapokból? Ilyen és hasonló kérdésekre keresi a választ Maurice Vaïsse, a párizsi SciencesPo professzora, a diplomáciatörténet nemzetközi tekintélyű szakembere, amikor legújabb munkájában Franciaország külpolitikai tevékenységének fő irányait mutatja be és elemzi. Nem tár fel új forrásokat, hanem a létező — bőséges és színvonalas — szakirodalmi termést rendszerezi, szintetizálja. A két idézet, amellyel a könyv indul, jól adja meg a tartalmi és kronológiai határokat. 2008 nyarán a világ úgymond „felkapta a fejét", amikor megismerte Nicolas Sarkozy francia köztársasági elnöknek az új nemzetbiztonsági doktrínát összefoglaló Fehér könyvet bemutató beszédét. Az egy évvel korábban megválasztott államfő — többek között — kijelentette: „Nincs semmi akadálya annak, hogy részt vegyünk a NATO katonai struktúrájában." (8-9.) Egy 42 évvel korábban meghirdetett külpolitikai irányvonal szakadt volna meg? De Gaulle 1966 márciusában jelentette be, hogy Franciaország szünetelteti részvételét a NATO katonai parancsnokságában, és fölszámolja a szervezet párizsi központját és az országban lévő amerikai támaszpontjait. A tábornok-elnök bejelentése a korabeli bipoláris világban blaszfémiának számított, s mindkét táborban a nyugati szolidaritás megbontásaként értékelték. Ha nem is volt ilyen hatású Nicola Sarkozy kijelentése, mindenesetre eseményszámba ment. Sokan úgy vélték, hogy ez az önálló francia külpolitika felszámolását jelenti. A szakértők és a politikusok azonban mindkét esetben a beszédnek vagy az azt előkészítő nyilatkozatoknak egyes, ugyancsak nagyjelentőségű mondatait „elfelejtették" idézni. De Gaulle a
