Századok – 2011
TÖRTÉNETI IRODALOM - Maurice Vaisse: La puissance ou l'influence? La France dans le monde depuis 1958 (Ism.: J. Nagy László) VI/1582
TÖRTÉNETI IRODALOM 1583 döntését értékelve azt is kijelentette, hogy az „nem szakítás, hanem a szükséges alkalmazkodás". Nicolas Sarkozy pedig így folytatta idézett beszédét: „A de Gaulle tábornok által a maga korában lefektetett elveket teljes egészében a magaménak vallom." Vagyis: szuverén döntés a csapatok bevetéséről, békeidőben nincs NATO-parancsnokság a francia csapatok felett, és a nemzeti atomütőerő továbbra is érvényben marad. A könyv tulajdonképpen a francia külpolitika alkalmazkodásáról szól. De Gaulle a blokkok logikáján akart túllépni, Nicolas Sarkozy pedig a szembenálló blokkok nélküli világban keresi Franciaország helyét. S ez nem könnyű feladat egyetlen állam számára sem. A Fal leomlása után Párizs magatartását, cselekedeteit is a bizonytalanság jellemzi (ld. a délszláv krízisben játszott szerepét vagy általában a Kelet-Európa irányában kifejtett politikáját). A változás, az adaptálódás fokozatos, ám jól kitapintható. 2001-ben a gaulle-ista Jacques Chirac elnöksége idején Franciaország részt vesz az Afganisztán elleni háborúban. Ez már akár szakításként is értékelhető, hiszen de Gaulle soha nem egyezett volna bele, hogy francia csapatok legyenek amerikai parancsnokság alatt. Ugyanakkor két évvel később — ugyancsak Jacques Chirac elnöksége alatt — Párizs nagyon keményen ütközik Washingtonnal az Irak elleni háború kapcsán. Tehát sokkal inkább egy fokozatos alkalmazkodásról van szó, s nem a tradicionális nemzeti külpolitikai elvekkel történő hirtelen és radikális szakításról. Az elmúlt fél évszázadban — különösen pedig 1990 után — Franciaországot intenzív külpolitikai aktivitás jellemezte, főként a nagy hagyományokra támaszkodó kultúrdiplomáciában (a francia nyelv és kultúra terjesztése) és a multilaterális szervezetekben. Jelenleg is az Egyesült Államok után Franciaország tartja fenn a legtöbb diplomáciai missziót a világban: 158 nagykövetséget. (Az amerikaiak 162-t) Párizsnak alkalmazkodnia kellett — és kell — a Fal leomlása után kialakult labilis és multi-poláris világban, amelyben megnövekedett a nem állami szereplők száma és jelentősége éppúgy, mint a transznacionális problémáké (pl. a környezetvédelem). Míg de Gaulle diplomáciáját a kontesztálás, az adott helyzet állandó vitatása jellemezte, addig a mai Franciaországét az alkalmazkodás, de ugyanazért a célért: megőrizni az ország befolyását a világban, de nem az erőt felmutató hatalmi politikára, hanem a problémák, krízishelyzetek megoldását szolgáló konstruktív javaslatokra támaszkodva. Másként szólva: jelen lenni mindenütt és kezdeményezni. Az eredeti kérdésre válaszolva: Franciaország szakít és megőriz, folytat és alkalmazkodik, kontesztál és elfogad, de mindenkor befolyása fenntartását vagy kiterjesztését tartja szem előtt. J. Nagy László
