Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - J. Nagy László: Az algériai háború és a IV. köztársaság bukása. De Gaulle visszatérése a hatalomba VI/1499
AZ ALGÉRIAI HÁBORÚ ÉS A IV. KÖZTÁRSASÁG BUKÁSA 1519 hetéshez szükséges eszközöket azoknak, akik ezekkel eddig nem rendelkeztek. Ez azt jelenti, hogy el kell ismerni azok méltóságát, akiktől ezt eddig elvitatták. Ez azt jelenti, hogy hazát kell biztosítani azoknak, akik kételkedtek, hogy van nekik ilyen"6 7 Majd megdicsérte a hadsereget, majd felszólította a tízmillió franciát, hogy vegyen részt a rövidesen sorra kerülő választásokon, nyilvánítson véleményt, küldjön képviselőket a közhatalom szerveibe. A bátor, de legalább annyira kegyetlen és testvérgyilkos harcot folytatókat is az urnákhoz szólította, „kinyitom előttük a megbékélés ajtaját". Szokatlan, teljesen új hangnem volt ez. Nem esett szó a beszédben az „integrációról", Algéria Franciaországba olvasztásáról, sem „francia Algériáról". Május 13. szereplői nem ezt várták. Az Echo d'Alger másnapi számában Léon Delbecque ezt így fejezte ki: „Nem azért léptük át a Rubicont, hogy horgásszunk". Jean Amrouche, algériai francia nyelvű költő a Le Monde ugyancsak másnapi számában jól tapintott rá a beszéd lényegére amikor azt írta, hogy ugyanazon jogok biztosítása Algéria valamennyi lakója számára a függetlenség felé vezető utat nyitotta meg.68 De Gaulle és az általa csak „aktivistáknak" nevezett szélsőségesek között október elején vált véglegessé és nyilvánossá a szakítás. Törvénytelennek nevezte a közjóléti bizottságok tevékenységét („semmilyen jogosítványuk nincsen"), s megparancsolta a katonáknak, hogy lépjenek ki belőlük, amit azok végre is hajtottak. Ezzel megszűnt a „kettős hatalom", és Algéria irányítása teljes mértékben Párizs befolyása alá került. A folyamat akkor vált teljessé, amikor a személyi oldala is rendeződött. De Gaulle decemberben a polgári és katonai hatalmat is birtokló Salan tábornokot Párizsba helyezi át, és szétválasztott funkciói betöltésével Challe tábornokot, illetve Paul Delouvrier-t69 bízta meg. Az előbbit főparancsnokká, az utóbbit pedig Franciaországot képviselő főmegbízottá, a Köztársaság első emberévé nevezte ki. Az állam és intézményei tekintélyének helyreállításában, megszilárdításában döntő szerepe volt az új alkotmánynak, amely új alapokra helyezte Franciaország és a gyarmatok kapcsolatát. A Francia Unió helyébe a Francia Közösség lépett. Ez a brit Nemzetközösséghez hasonló konstrukciót jelentett, autonóm államok szövetségét (közös és helyi ügyek kombinációját), amely biztosította a kiválás — a teljes szuverenitás — lehetőségét is. így tett már az alkotmányról történt népszavazáskor, szeptember 28-án, a Sekou Touré vezette Guinea. Vele minden kapcsolatot azonnal meg is szakított de Gaulle, aki „hálátlannak" tartotta a guineai vezetőt. Nem így viszonyult viszont azokhoz az országokhoz (Mali, Szenegál stb.), amelyek az alkotmány által előírt jogi eljárás betartásával két évvel később nyilvánították ki szuverenitásukat. Velük minden téren szoros maradt a kapcsolat. 67 Charles de Gaulle: Discours et messages. 1958-1962. 17. 68 De Gaulle több városban is tartott még beszédet, de csak Mostaganemben fejezte be — a körülötte lévők erőszakos unszolásának engedve — az Éljen francia Algéria! felkiáltással, de úgy, hogy a két szó között szünetet tartott .(Vive l'Algérie...française!) 69 1914-1995. pénzügyi szakember, több miniszter kabinetfőnöke a IV Köztársaság idején. Jean Monnet munkatársa, az Európai Szén- és Acélközösség „pénzügyminisztere" 1955 és 1958 között.
