Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - J. Nagy László: Az algériai háború és a IV. köztársaság bukása. De Gaulle visszatérése a hatalomba VI/1499
AZ ALGÉRIAI HÁBORÚ ÉS A IV. KÖZTÁRSASÁG BUKÁSA 1517 „Ó volt az egyetlen miniszterelnök-jelölt évek óta — folytatódik a jelentés —, aki bemutatkozó beszédében egyetlen szót sem mondott a kommunisták ellen, és mindeddig nem is tett ilyen kijelentést annak ellenére, hogy személye és környezete ellen a párt éles támadást indított és folytat ma is. 0 volt eddig az egyetlen miniszterelnök-jelölt, aki a kommunista irányítás alatt álló CGT szakszervezettel is tárgyalni kíván." Az algériai problémával kapcsolatos pillanatnyi de Gaulle-i álláspontot is reálisan ítélte meg a jelentés: „Kijelentései alapján azonban nem lehet világosan látni, mik az elképzelései ebben a kérdésben". S még azt is hozzátette, hogy a hatalomra jutásának körülményei miatt ebben nincs szabad keze. A szovjet blokk irányában kialakuló gaulle-ista politikát sem minősítette még határozottan a jelentés, de az elég egyértelműen kitűnt, hogy az eddigi nyilatkozatok alapján inkább pozitív irányúnak ítéli azt meg: „A Szovjetunió és a népi demokratikus országok felé folytatandó politika kérdésében még nem alakult ki egyértelmű álláspont a baráti diplomatáknál. Korai lenne ebben a kérdésben határozott formában állást foglalni. Ezért általában az a vélemény, hogy országaink részéről egyelőre várakozó álláspontra való helyezkedés a kívánatos, de mindenesetre nem célszerű barátságtalan lépéseket tenni az új kormánnyal szemben. De Gaulle mind ez ideig nem tett semmilyen ellenséges kijelentést sem a Szovjetunió, sem a népi demokráciák irányában. Altalános megítélés szerint várható, hogy olyan lépéseket fog tenni, amelyek Franciaország önálló, független politikájára utalnak. Barátaink számolnak azzal pl., hogy de Gaulle el fogja ismerni a Kínai Népköztársaságot... De Gaulle nacionalista külpolitikát folytat, igyekszik visszanyerni Franciaország nagyhatalmi pozícióját."60 Alapvetően ehhez hasonló realisztikus ítéletalkotás jellemzi azokat a követségi jelentéseket, amelyekben helyet kap az FKP óvatos bírálata is, pl. az új alkotmányról történő referendummal kapcsolatban: a párt szüntelenül a fasiszta veszélyt emlegette, de nem tudott konkrét programot ajánlani. A diktatúra és a fasizmus veszélyét a jelentések is sűrűn említik, de tudósítanak arról is, hogy de Gaulle hogyan próbál megszabadulni a szélsőségesektől. (Erre utal a kormány összetétele is.) A követségen már júliusban úgy vélekedtek, hogy az új miniszterelnöknek „belpolitikai téren a kormányzása kevésbé veszélyes, mint ahogyan azt a májusi válság napjaiban várni lehetett".6 1 De Gaulle és az algériai probléma A de Gaulle közvetlen környezetéhez tartozók, munkatársai állítják: a tábornok már hatalomra kerülésekor világosan látta, hogy Algéria függetlensége elkerülhetetlen.6 2 Mások viszont úgy vélik, hogy empirikus és pragmatikus módon cselekedett, a mindenkori körülmények határozták meg lépéseit Algériával kapcsolatban.6 3 60 Uo. 61 Július 14-i A francia kül- és belpolitikai helyzet c. 001654 sz. jelentés 62 Paul-Marie de la Gorce: De Gaulle. 923. 63 Maurice V&ïsse.La grandeur. Politique étrangère du général de Gaulle. 1958-1969. Paris, Fayard. 1998. 61.
