Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - J. Nagy László: Az algériai háború és a IV. köztársaság bukása. De Gaulle visszatérése a hatalomba VI/1499
AZ ALGÉRIAI HÁBORÚ ÉS A IV. KÖZTÁRSASÁG BUKÁSA 1513 alkotmányos keretek között csak úgy történhetett meg, ha a szocialisták támogatják. Ezzel azonban május 28-án a tábornok nem rendelkezett, s ez arra ösztönözte a szélsőséges lázadókat és egyes gaulle-istákat, hogy a Feltámadás kódnevű, egyszer — 27-én — már lefújt katonai demonstrációval kényszerítsék ki de Gaulle miniszterelnöki kinevezését. Az akciót 29-én akarták indítani. A tábornok is így látta 28-án éjjel, fiának írott levele bizonyítja: „Információim szerint az akció bármely pillanatban kezdődhet, délről kiindulva és észak felé tartva."4 4 Megelőzően ugyanis tárgyalt a nemzetgyűlés két házának az elnökével, akik Coty megbízásából keresték fel. Monnerville, a köztársasági tanács (szenátus) elnöke hajlott de Gaulle feltételeinek az elfogadására, Le Troquer, a képviselőház elnöke viszont mereven elutasította: „Hát jó! — mondom neki — , ha a parlament önnel tart, úgy nincs más dolgom, mint hagyni, hogy egyezkedjenek az ejtőernyősökkel és visszavonulni, bezárkózni magányomba."45 Az ejtőernyősökkel való egyezkedésre azonban nem került sor. Egyrészt azért nem, mert a párizsi gaulle-isták nem támogatták, másrészt, mert a köztársasági elnök bejelentése, hogy üzenetet intéz a parlamenthez, a krízis békés és törvényes kimenetelének a reményét villantotta fel. Május 29-én délután három órakor Le Troquer felolvasta a köztársasági elnök drámai hangú üzenetét: „A polgárháború küszöbén állunk...Ezekben a hazámra és a köztársaságra vészterhes órákban a franciák legkiválóbbikához fordultam, ahhoz, aki történelmünk legsötétebb éveiben a vezérünk volt a szabadság visszahódításában, aki nemzeti egységet teremtett maga körül, elutasította a diktatúrát, hogy helyreállítsa a köztársaságot."46 Este fél nyolckor de Gaulle a köztársasági elnökhöz ment: „René Coty túláradó megindultsággal fogad a lépcsőfeljárón. Négyszemközt az irodájában gyorsan megegyezünk. Egyetért a tervemmel: teljhatalom, a parlament felfüggesztése, új alkotmány, amelyet kormányom készít és bocsát népszavazásra."4 7 A zavartalan miniszterelnöki beiktatáshoz azonban még mindig nem volt meg a szocialisták támogatása. Sok idő nem állt a rendelkezésükre, hogy megváltoztassák a véleményüket. Május 30-án este Guy Mollet a pártvezetőség másik tagjának, Maurice Deixonne-nak a társaságában — Coty ösztönzésére — felkereste de Gaulle-t Colombay-les Deux Églises-ben. Visszatérve még az éjjel beszámoltak képviselőtársaiknak a látogatásról. Guy Mollet élete egyik legnagyobb élményének nevezte a találkozást de Gaulle-lal („egy igazi úriemberrel"), aki elhatárolódott az algíri lázadóktól és biztosította őket, hogy betartja a törtvényességet. Sőt azt is megígérte, hogy — korábbi álláspontját megváltoztatva — megjelenik a nemzetgyűlésben a beiktatásakor. A zavaró az — jegyezte meg a szocialista vezető — ,hogy a tábornok az algíri események után tűnt fel a politikai szintéren. így fennáll annak a veszélye, hogy a lázadók fogják uralni. Ezért támogatni kell, hogy ellent tudjon állni nekik: „Ha de Gaulle-t republikánusok veszik körül, sikeres lehet, ha nem , úgy az maga a kalandorság, s ezért ezt a lehetőséget nem 44 Charles de Gaulle: Lettres, notes et carnets, 1951-1958. Paris 1985. 45 A reménység emlékiratai, 24. 46 Idézi. Winock, 268. 41 A reménység emlékiratai, 25.
