Századok – 2011

KÖZLEMÉNYEK - J. Nagy László: Az algériai háború és a IV. köztársaság bukása. De Gaulle visszatérése a hatalomba VI/1499

1510 J. NAGY LÁSZLÓ vezet az út. A nyilatkozat után azonban ezt a szándékát kevesen sejtették, még kevesebben hitték, a politikai osztály szinte egyöntetűen diktatúra megterem­tésével vádolta meg. Ezt látszott igazolni az, hogy nyilatkozatát az algíri zendülők kitörő öröm­mel fogadták. De Gaulle hívei, akik eddig inkább csak befolyásolták a tömegde­monstrációt, most átvették az irányítást. Ebben nagy, mondhatni döntő szerepe volt Leon Delbeque-nek, aki már évek óta tudatosan és kitartóan azon fárado­zott, dolgozott és intrikált, hogy a tábornokot „visszavigye a hatalomba".36 Még a nyilatkozat napján a szocialisták beléptek a kormányba, hogy erő­sítsék a köztársaság demokratikus intézményeit. Guy Mollet, a párt főtitkára azonban már másnap, pártja felhatalmazása nélkül, de Gaulle-hoz fordult. Ar­ra kért választ a tábornoktól, hogy cselekedeteit, megnyilatkozásait a legalitás, a törvényesség tiszteletben tartásával végzi-e. Lényegében tehát dialógust kez­deményezett de Gaulle-lal. Elsőként a hatalmon lévő politikusok közül! De Gaulle május 19-én a Palais d'Orsay-ban tartott sajtókonferenciáján válaszolt a szocialista vezetőnek, s egyben üzent az országnak is. Az eseményre rendkívüli rendőri készültség közepette került sor. Jules Moche szocialista pár­ti belügyminiszter, intranzigens republikánus és antigaulle-ista zavargásoktól, sőt hatalomátvételtől tartva több ezer rendőrt mozgósított a középületek védel­mére. A civil ruhában megjelent tábornok szavaiból magabiztosság, ám ugyan­akkor szívélyesség is áradt. A lázadókat nem ítélte el („Miért tenném, ha a kor­mány sem tette ?"), de nem is állt ki mellettük. Visszautasította, hogy diktatúra bevezetésére törekedne („67 éves korában az ember nem kezd diktátori karri­ert"). Itt cserben hagyták (?) történelmi ismeretei, Pétain 84 éves volt, amikor megtette ezt a lépést. Cáfolta a köztársaság-ellenesség vádját, hiszen ő volt az, aki a háború után helyreállította a köztársaságot, sőt megújította: szavazati jo­got biztosított a nőknek, államosításokat hajtott végre, megszervezte a társada­lombiztosítást. Hatalomra kerülésének biztosítékait illetően pedig azt válaszol­ta Guy Mollet-nek, hogy rendkívüli körülmények között, s ilyen a mai, az eljá­rás is rendkívüli, nem a megszokott. - „Ám, ha a lényeget illetően egyetértés van, akkor az eljárás is jelentős rugalmasságot tartalmaz."37 Vagyis nyitottnak, kompromisszumkésznek mutatkozott. De Gaulle jól látta, hogy miniszterelnö­ki beiktatásához döntő fontosságú a szocialista képviselők (94 fő) támogatása. A jobboldalra ugyanis biztosan számíthatott, a kommunistákéra viszont biztosan nem. Sajtókonferenciája zárásaként bejelentette, hogy visszatér falujába, Colom­bay les Deux Églises-be, és ott továbbra is az ország rendelkezésére áll. Május 22-én Antoine Pinay, a jobboldali függetlenek vezére kereste fel. A találkozó után Pflimlin kormányfőnek azt javasolta, hogy ő is ezt tegye, lépjen kapcsolatba „e nagyszerű emberrel". Erre azonban csak azután került sor, hogy május 24-én Korzika ellenállás nélkül az odaérkező algíri lázadók kezére ke-36 Michel Winock: L'homme qui a ramené de Gaulle au pouvoir. L'histoire, 239. sz. (2008) 66-71. 1957-ben Chahan Delmas hadügyminiszter Algériába küldte, hogy kövesse és amennyire le­het, befolyásolja az eseményeket, és adott pillanatban teremtsen olyan körülményeket, amelyek lehe­tővé teszik de Gaulle hatalomba való visszakerülését. 37 Discours et messages 1958-1962. 10.

Next

/
Oldalképek
Tartalom