Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Barta Róbert: Egy világpolgár a nemzetközi politikában. Emery Reves és W S. Churchill VI/1475
1488 BARTA RÓBERT tomy of Peace című munka előfutárának tekinthető, noha ez utóbbi sokkal szélesebb nemzetközi visszhangot váltott ki. Míg a Manifesto egy rövidebb terjedelmű és alapvetően háborús propagandairat, addig „ A béke anatómiája" egy 293 oldalas elemzés a háború tanulságairól és a Reves-féle új világrend alapjairól.47 A Manifesto szerzője rendkívül kritikusan és éles szemmel láttatja a háború előtti nemzetközi rendszer hibáit, nem kímélve a korszak döntéshozóit, s mindezt szemléletes példákkal támasztja alá.48 Világosan érvel a mellett, hogy hiba lenne a háború kirobbantását az olasz fasisztákra és a német nácikra hárítani, ahhoz szükség volt a nyugati demokráciák gyengeségére, vezetőik hibás, rövidlátó politikájára: „... A liberális és demokratikus dogmatizmus pusztító következményeit mindenki tisztán látta. A tragédiát az okozta, hogy a liberális vezetőket annyira vakokká tette elméleti dogmatizmusuk, hogy egyszerűen képtelenek voltak a jelen problémáit megérteni, még amikor az egyik csatát a másik után veszítették is el, és már elvont nézeteiknek utolsó védelmi állásaiba húzódtak vissza, és alig maradt másuk, mint egy veszendőbe ment jobb ügybe vetett hitük. A harcot elveszítő liberális vezetők nem fogytak ki az érvelésből, amellyel vereségüket igyekeztek megmagyarázni. Változásra képtelen nézeteiket legjobban egyetlen mondat fejezte ki, amellyel egy vezető angol liberális gondolkodó és politikus Lord Samuel használt egyik cikkében, a The Nineteenth Century and After című folyóirat 1938. évi júniusi számában. Lord Samuel érveit azok ellen sorakoztatta fel, akik a diktatúrákkal szemben az eszközök megváltoztatását sürgették és többek között ezt mondotta: »Ha csak liberális államokkal szemben vagyunk liberálisok, ezt nem is nevezem liberalizmusnak.« Lord Samuel szavai pontosan kifejezik a dogmatikus liberalizmusnak a valóságtól elszakadt magatartását. Az ilyen felfogás bénította meg a demokratikus kormányok, diplomaták és hivatalnokok cselekvési szabadságát. "49 A szerző hangsúlyozza a nyugati típusú keresztény értékrenden nyugvó demokratikus berendezkedés egyik legnagyobb belsőlellentmondását, miszerint egy alapvetően demokráciaellenes politikai erő épf>en a demokrácia által biztosított jogok kihasználásával verheti szét a demokeáciát. Reves szerint „...pusztán morális szempontból nehéz eldönteni, melyik a súlyosabb bűn — szétverni a törvényes rendet, vagy eltűrni, hogy azt megtegyék."5 0 A szerző a megoldást nem a Népszövetség megújításában, vagy megerősítésében látja, hanem a nemzetközi rendszert és integrációt megalapozó demokratikus jogi normák pontos és világos 47 A The Anatomy of Peace-ben Reves a világkormány eszméjét a háború utáni béke megőrzése egyetlen eszközének tartotta, és ebben a tekintetben elvetette az Atlanti Chartában lefektetett, az önálló nemzetállamok, valamint a nemzeti önrendelkezés alapján álló nemzetközi rendet. Albert Einstein egy 1945. novemberi interjújában üdvözölte Reves könyvének világkormány-ötletét, és egy évvel később, amikor Reves Chicago-ban atomtudósokkal találkozott, egyenesen úgy fogalmazott, hogy Reves könyve nem más, mint az atombombára adott egyetlen helyes válasz. Ezek után az eladott példányszám 8 ezerről nagyon gyorsan 800 ezer fölé kúszott. 48 Reves megállapítja, hogy a brit Samuel Hoare és a francia Pierre Laval ugyan az olaszok Etiópia elleni agressziójának hallgatólagos támogatása miatt buktak meg, de az őket felváltó politikusok (Anthony Eden, Yvon Delbos) ugyanezt az engedékeny politikát folytatták a spanyol polgárháború kapcsán. Emery Reves: A Democratic Manifesto. Random House, New York, 1942. 6. 49 Reves, E.: A Democratic Manifesto i. m. 25-26. 50 Uő: A Democratic Manifesto i. m. 11.
