Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Pihurik Judit: A népi demokrácia aláaknázása egy szekszárdi borospincében I/143
EGY SZEKSZÁRDI ORVOS MEGFIGYELÉSE HÁROM ÉVTIZEDEN ÁT 147 Az ötvenes évek első felében készült jelentések leggyakoribb témája a Magyar Közösség szervezése volt, bár az erről készült összefoglaló minden bizonnyal túldimenzionálja az újjászerveződő csoport jelentőségét.2 1 Mint azt már jeleztük, nem tudhatjuk, mennyire pontosak a jelentések, és azt sem, hogy valóban az elhangzottakat tartalmazzák-e, vagy inkább azt, amiről az ügynökök úgy vélték, hallani akarják tőlük. Mindenesetre a Magyar Közösség eredeti, 1945 előtti céljaival, jellemzőivel összhangban levő jelentések születtek a szekszárdi csoport reaktiválásól. „Verpeléti József" Gy. E. szavait felidézve jellemzi a mozgalmat: arra törekszenek, hogy minden vezető helyre magyar kerüljön, és a „testvérek," valamint a leendő tagok is tegyék magukévá „a Közösség minden gondolatát." A gondolatok részletezése elmarad, aminthogy az elvégzendő „komoly és bizalmas munka" mibenlétére sem derül fény. A politikai helyzet változásakor a terv szerint a Tanács tagjai átveszik az irányítást, és az előre elkészített káderjellemzések alapján osztják majd ki a posztokat.2 2 Hogy az említett rendszerváltozás mikor és hogyan következne be, arról itt nem esik szó. „Verpeléti" jelentése szerint Gy. E. már 1952 októberében alkalmasnak tartotta a helyzetet arra, hogy Jó magyar emberek" (értelmezésében: nem svábok és zsidók) pozícióba kerüljenek.2 3 N. I. pincéjében arról is szó esett, hogy még több tagot, elsősorban parasztokat és értelmiségieket kell felvenniük. Vázolták jövőképüket is: V szerint nyugati — főleg angol — segítséggel bekövetkező változást reméltek, és emigráns kormányt, melynek tagjai többek között Nagy Ferenc, Eckhardt Tibor, Varga Béla és Mindszenthy József lennének.24 „Szabolcsi Istvánt" a jelentések szerint N.-ék szerették volna az újjászerveződő Magyar Közösség szekszárdi csoportjába felvenni, de az erre vonatkozó információk kissé ellentmondásosak. Mint írja, 1952 májusában Gy. E. akarta beléptetni,2 5 majd egy másik alkalommal N. I. szólította fel „egy-két órai iddogálás után" a csatlakozásra, de ő úgy tett, mintha ezt nem hallotta volna. Ugyanekkor azonban azt is állítja: „Engem beszervezni nem próbált senki, sokalltam, hogy mennyi új ismeretlen ember jön, aztán eltűnik.26 Ennek ellenére — mivel logikus, hogy tagként több információt tudna szerezni — elképzelhető, hogy utasították a jelentkezésre. 1952. július 16-án ugyanis már azt jelezte Soltinak, hogy Gy. E. közölte belépési szándékát, ám Gy. nem fogadta el ajánlkozását, mondván, most nem aktuális, mert „nagy világerők ütköznek össze, a magyarság ne tegye fejét az ütközők közé."2 '' 1956 márciusában „Szabolcsi" már másképp emlékezett vissza a történtekre. Akkori vallomása szerint először azt kérte tőlük, gyermekeire való tekintettel hagyják ki a szervezkedésből, majd amikor 1952 augusztusában be akart lépni, Gy. kitérő választ adott neki: családját nevezte „kis közösségnek", valamint arra hivatkozott, hogy lakása is kicsi 21 Felderítő 1. 95. Összefoglaló a Magyar Közösségről. 1952. július 28. 22 Felderítő 1. 92. „Verpeléti" jelentése Győrfy Emilről. 1952. július 3. 23 Felderítő 1. 134. „Verpeléti" jelentése 1952. október 30. 24 V J. dossziéja, 36. V J. második kihallgatása a Magyar Közösség ügyben. 1952. december 8. Mindszenthy József ekkor nem emigrációban, hanem börtönben volt. 25 Felderítő 1. 53. Javaslat csoportdosszié nyitására. 1952. augusztus 2. 26 Felderítő 1. 114. „Szabolcsi" jelentései 1952. június 27. 111-116. 27 Felderítő 1. 121. „Szabolcsi" jelentése 1952. július 16.
