Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Simon Attila: Adalékok Pozsony történetéhez. Pozsony kérdése az 1938-as magyar-csehszlovák határvita során VI/1455
POZSONY ÉS AZ 1938-AS MAGYAR-CSEHSZLOVÁK HATÁRVITA 1459 A nácizmus bűvöletébe került német illetve a totalitárius eszmékkel szimpatizáló autonomista szlovák iijúság megerősödése a pozsonyi utcákon is otthagyta nyomát. Mint a visszaemlékezők történetei tanúsítják, felerősödött az antiszemitizmus, s a korábban a prágai centralizmussal szemben egymással szövetségesként felsorakozó nacionalizmusok 1938 nyarán már kezdtek egymással szemben felsorakozni.14 A Hitler szeptember 12-i nürnbergi beszédét követően kiéleződő háborús veszély hatására Csehszlovákiában bevezetett intézkedések, amelyek az állampolgárok demokratikus jogainak korlátozását is magukkal hozták, természetesen Pozsonyt sem hagyták érintetlenül. Szeptember közepén már egyre többen jártak az utcákon a kötelezően beszerzendő gázálarccal az oldalukon, s jobban fogytak a mindig friss híreket hozó napilapok is. Az első nagy felfordulást mégis a szeptember 23-án, az esti órákban kihirdetett általános mozgósítás okozta. Nem csupán a mobilizált férfi lakosság tömeges elutazása által, hanem háborús pszichózis szokásos kísérőjelenségei miatt: az üzletekből és a piacról kifogytak az élelmiszerek — különösen a liszt, cukor, zsír, só, konzervek —, de rendkívül kelendővé vált a gyertya és a zseblámpa is. Sőt ecetet is csak nehezen lehetett kapni, mivel az a szóbeszéd terjedt el, hogy gázálarc híján az orr és száj elé szorított ecetes rongy is véd a gáztámadás ellen.15 Estenként elsötétítési parancs lépett életbe, amely nyomán a magánlakások, a boltok hirdetései és az utcák is sötétségbe borultak. A mozgósítást követően a dél-szlovákiai járásokhoz hasonlóan Pozsony utcáin is falragaszok jelentek meg a rádiókészülékek kötelező beszolgáltatásáról. A leadott rádiókat a lakosok a müncheni döntést követően, október első napjaiban kapták vissza. Elképzelések és tervek Pozsonyt illetően A szeptemberi napok eseményei, illetve az azt lezáró müncheni döntés, ami a cseh országrészekben valóságos sokkot okozott, Szlovákiát hidegen hagyták, s a szlovák társadalom nagy része közönyösen figyelte a „cseh tragédiát". A versailles-i határok etnikai alapú megbontása azonban Pozsony lakosságát is óhatatlanul annak a kérdésnek a megfogalmazására ösztönözte, hogy vajon marad-e a város Csehszlovákiában. S mivel a három tradicionális pozsonyi etnikum törekvései ekkor már egymástól jól megkülönböztethető alternatívaként jelentek meg, ez eltérő válaszok a mindennapokban is ellentéteket szültek. Megkezdődött a város fölötti uralomért folytatott vetélkedés, amelynek kezdeti szakaszában a németek és a magyarok aktivitása szemmel láthatóan felülmúlta a szlovákokét, akik ekkor még ellenfelüket elsősorban a cseh centralizmusban vélték felfedezni. A Franz Karmasin vezette KdP kommunikációjában már a júniusi választási kampány során egyre erőtejesebben fogalmazódott meg Pozsony német jel-14 Ennek egyik sajátos jeleként a pozsonyi borkimérésekben a következő feliratú három nyelven írt felszólítás jelent meg: „Kérjük a tisztelt vendégeket, hogy ebben a helyiségben ne politizáljanak és egy nemzetiséget se sértsenek meg!" Új Hírek, 1938. június 22. 15 Új Hírek, 1938. szeptember 29.
