Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Tefner Zoltán: Ugron István és a német külpolitika 1918 áprilisában-májusában VI/1417
KÖZLEMÉNYEK Tefner Zoltán UGRÓN ISTVÁN ÉS A NÉMET KÜLPOLITIKA 1918 ÁPRILISÁBAN-MÁJUSÁBAN A német külpolitika az utolsó világháborús év folyamán a váltakozó hadisikerek függvényében a megsemmisülés és a közép-európai katonai, politikai illetve gazdasági uralom játékterében mozgott. Az Osztrák-Magyar Monarchia is harcolt, azzal a lényeges különbséggel, hogy a Német Birodalommal szemben csak a puszta megmaradásáért. Pedig az 1917-es év mindkét nagyhatalom számára meghozta a nem várt szerencsét, Oroszország kiválását. 1917 decemberének végén megkezdődhettek a breszt-litovszki béketárgyalások. A német felső hadvezetés haderejének nagy részét átcsoportosíthatta a nyugati hadszíntérre, s ugyanezt tette a monarchia is, amidőn a Galíciában feleslegessé váló ezredeket a Piave mentén húzódó frontvonalra irányította. A kérdés 1918 elején úgy merült fel, hogy mennyire tudnak élni a katonai helyzet megváltozásából adódó lehetőségekkel. A belgiumi Spában működő német főhadiszállás hangulata az 1918-as év folyamán —- az osztrák-magyar diplomata szemtanúk leírásai alapján — hétről-hétre változott a teljes letargia és az eufória között. Inkább az utóbbi javára. Mivel a II. Vilmos köré csoportosuló katonai lobbi, s főleg a császár, hinni akart a teljes győzelemben, minden, egyébként sokszor jelentéktelen pozitív fejleményt úgy értékelt, hogy az már a győzelemhez vezető út utolsó lépcsőfoka. Nem tagadható ugyanakkor, hogy — bár akkorra már az egész Európába szánt amerikai haderő hadrendben állt — a németek a nyugati fronton értek el komoly sikereket. Miután a szovjetekkel 1918. március 3-án megkötötték a bresztlitovszki szerződést, ez által a helyzet keleten tisztázódott, a német nagyvezérkar összesen öt (!) alkalommal kísérelt meg áttörést a nyugati fronton.1 A nagy júniusi offenzíva során például egyes pontokon nem kevesebb, mint 70 kilométert sikerült előre menni az egyébként megmerevedett, álló háborúra berendezett frontvonaltól. De ugyanez elmondható a Monarchia 1917 végi nagy offenzívájáról, sőt még az 1918 nyári nagy támadásról is a Montello ellen. (Más kérdés, hogy ez az utolsó, a Piave-vonalról indított előrenyomulás hamar kifulladt.) Német politikai arrogancia 1914 előtt A monarchia és Németország politikai viszonyát a rivalizálás jellemezte, amelynek markáns jelei már 1902 óta megmutatkoztak. Később ez a rivalizálás 1 József főherceg: A világháború amilyennek én láttam. Mellékletek. VI. doboz. 8. sz. melléklet. Budapest, a Magyar Tudományos Akadémia Kiadása, 1926.
