Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Vitári Zsolt: Európai összefogás a bolsevizmus ellen. A Hitlerjugend külföldi kapcsolatai a világháború idején VI/1359
1410 VITÁRI ZSOLT kezében volt. A tényleges tevékenység először keleten maradt abba, majd a német katonai visszavonulás következtében 1944 végére - 1945 elejére már a birodalomhoz tartozó területeken is erősen akadozott, majd örökre megszűnt. A háború különleges körülménye rányomta bélyegét a Hitlerjugend külföldre irányuló tevékenységére. A változások már 1939-ben jelentkeztek, amelyek egyelőre azonban csak az utak számának csökkenését, illetve egyes területek háború miatti háttérbe szorulását eredményezték. Ez annak ellenére következett be, hogy a Hitlerjugend szándékai szerint tovább kívánta fokozni más országokkal és azok ifjúságaival fennálló kapcsolatait. S ezen az úton haladt volna tovább az új birodalmi ifjúságvezető, Artúr Axmann is. Az 1939 előtt kialakult kapcsolatrendszerre támaszkodva új személyi és anyagi feltételek közepette a HJ külügyi tevékenységének új súlypontjai alakultak ki. Ezek közül a legszembetűnőbb a bilaterális kapcsolatok visszaszorulása volt, amelyek korábban uralták a HJ külföldre irányuló tevékenységét. E változásnak kényszerű oka volt, hogy Németország fokozatos háborús terjeszkedése miatt az elfoglalt országokkal megszűntek a korábbi kapcsolatok, illetve a Hitlerjugend más partnerek felé fordult a meghódított országokban. A német megszállás alatt álló országok mellett kiestek azok az országok is, amelyek a háború miatt szembe kerültek Németországgal, illetve ellenségévé váltak. Ebből következett, hogy Európában már csak azoknak az országoknak az ifjúságai ápoltak kapcsolatot a HJ-tal, amelyek szövetségesi, de legalább baráti semleges viszonyban álltak Németországgal. A békekörülmények közepette is nagyon szerény interkontinentális kapcsolatok egyetlen láncszemét már csak Japán jelentette. Az összességében fokozatosan, a sztálingrádi vereség után rohamosan szűkülő HJ-tevékenységhez a külföldre irányuló munka szervezeti kereteinek zsugorodása társult, amely a Külügyi és Néppoltikai Hivatal ismételt összevonását, s számos szervezeti egyszerűsítést hozott magával. Kiterjedtebb volt viszont a HJ parancsnokságainak és megbízottainak hálózata a megszállt, illetve baráti országokban, amelyek a külföldi HJ összefogása és mozgósítása mellett gondozták az e területek idegen nemzetiségű ifjúságával fennálló kapcsolatokat, illetve „tanácsadással" szolgálták ezen ifjúsági szervezeteknek a fejlődését. Miután az utak száma folyamatosan csökkent, az engedélyezés ismét visszaszállt a hivatalra, amely az utak kapcsán folyamatosan a külügyminisztérium és más szervek ellenállásába ütközött, s korlátozta e tevékenységet a szűkös devizahelyzet is. Ebben a helyzetben a HJ és a BDM korábban olyan aktív területei és főkörzetei, amelyek akár több tucat utat is lebonyolítottak évente, már ritkán voltak kezdeményezői a külföldi kapcsolatok fenntartásának és fejlesztésének. A külföldi utakról a döntések már minden esetben a Birodalmi Ifjúságvezetőségben születtek, amely csupán a megvalósítást delegálta az alsóbb területi egységekre. A háborús sikerek hatására a Hitlerjugendben a korábbinál jobban előtérbe került az európai ifjúsági vezetőszerep hangoztatása. Ezt a felsőbbrendű tudatot bele kellett nevelni minden HJ-tagba. A vezető ifjúságtól elvárták, hogy maradéktalanul tisztában legyen az európai népiségi viszonyokkal, ismereteket
