Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Rab Virág - Tóth Imre: Kánya Kálmán és Európa gazdasági újjáépítése. A Közép-Európa gondolat Der Neubau Europas. Egy ismeretlen kézirat I/117
KÁNYA KÁLMÁN ÉS EURÓPA GAZDASÁGI ÚJJÁÉPÍTÉSE 139 vényesen szakítson az egykori hatalmi politizálás ballhausplatzi hagyományával. Az 1867-től a világháborúig nagyhatalmi körökben ténykedő, az 1878-as berlini kongresszus történelmi emlékeinek bűvöletében élő, összeurópai hatású diplomáciai hagyományokat folytató magyar — zömében arisztokrata — politikai elit valóban nehezen vette tudomásul a hirtelen kisállammá lett Magyarország súlyos nemzetközi presztízsveszteségét. Kánya személyesen is magában hordozta Magyarország hatalmi elitjének kollektív frusztrációit. A vesztes kisállammal, illetve annak politikai garnitúrájával szemben kezdetben megnyilvánuló, sértő hatalmi arrogancia pedig egyenesen elviselhetetlen és tűrhetetlen volt számára.9 2 A három részből álló művet egységesként szemlélve is egyértelműen látszik, hogy Kányánál ekkor sincs szó a revizionizmus revíziójáról. Mindazonáltal figyelmet érdemel, hogy a gazdaságról szóló fejezetben Kánya a békeszerződésekről azt mondja: azok a térségbeli gazdasági kooperációt ellehetetlenítik. „A versailles-i, a trianoni, a neuilly-i és a Saint-germaini békék érzelmi alapokon álló szerződések, a bosszú és gyűlöletérzés békéi — írja, majd később így folytatja: „A gazdasági világválságnak bizonyára sokféle oka van. Lényegében azonban kétségtelenül értékesítési válság. Ez mindenekelőtt Délkelet-Európára érvényes, ahol a békeszerződések egy nagy, már létező gazdasági egységet szakítottak szét és sok ezer kilométeren új vámsorompókat emeltek, ami miatt a termelés értékesítésének sorozatosan elháríthatatlan akadályokba kellett ütköznie."9 3 Ugyancsak hasonló hangnemben fejtegeti az Osztrák-Magyar Monarchia megszűnésének problémáját is, kijelentve róla, hogy „gazdaságilag rendkívül kiegyensúlyozott terület volt, amely mind a mezőgazdaság, mind pedig az ipar számára — természetesen az ország igényeinek megfelelően —jó értékesítési piacokat biztosított. A monarchia összeomlása az állam különböző részei között kialakult gazdasági kötelékeket elsorvasztotta. Az új határmegvonások különösen Magyarországot és Ausztriát érintették hátrányosan. A politikai szükségállapot még élesebbé vált azáltal, hogy a többi úgynevezett utódállamban a győzelmi hangulatból táplálkozó nacionalizmus a gazdaságra is kiterjesztette a befolyását. Az állami függetlenséget a gazdasági önállósággal akarták megalapozni. így rendkívül nagy állami szubvenciókkal létrejöhettek új iparágak, melyeket a külföldi versennyel szemben egyre magasabb vámsorompókkal kellett megvédeni. A kölcsönös elzárkózás szoros összhangban állt a politikai törekvésekkel.9 4 Kánya itt nem szól a magyar gazdasági nacionalizmusról, noha ez is létezett. 92 A revízióról szólva ugyanakkor utalnunk kell arra a bizalmas nyilatkozatra, amit Kánya állítólagosán John Flournoy Montgomery amerikai követ előtt tett. Ebben arról beszélt, hogy a maga részéről a revíziót esztelenségnek tartja, de a magyar társadalom ebben a kérdésben nem egészen józan, és a külpolitika nem függetleníthető a belpolitikai viszonyoktól. Montgomery, John Flournoy. A vonakodó csatlós. Zrínyi, Budapest, 1993. 50. A közlés hitelességében kételkedők (pl. Hory A.: Bukaresttől i. m. 402.) véleményét tiszteletben tartva azt gondoljuk: a Montgomery által leírtak alapjául szolgáló kijelentés a 30-as évek megváltozott nemzetközi környezetében — esetleg árnyaltabb formában — mégis elhangozhatott. Kánya lesújtóan vélekedett a magyar közvélemény, a politikai elit, parlament külpolitikai gyengeségéről. Az itt szereplő kéziratban mindenestre igyekszik a belpolitikai vonatkozásoktól mentesen megítélni a békeszerződések vitathatatlan hátrányait. 93 Kézirat, fol. 81; 99. 94 Kézirat, fol. 99-100.
