Századok – 2011

TANULMÁNYOK - Britz Pál: A bukás után. Barcza György hazai életének kezdete - és annak előtörténete VI/1325

BARCZA GYÖRGY HAZAI ÉLETÉNEK KEZDETE 1343 „Miért is — ugyanezen angol vélemény szerint, írja Bárdossy — 'a román népet sajnálni lehet, de továbbra is Anglia barátai közé kell számítani'". Barcza jelentése ellenben így pontos: „Amíg ez tart, a román népet sajnálni kell, de en­nek dacára Anglia barátai közé számítható."6 3 A gyomorbeteg, most is türelmetlenül indulatos Bárdossy képtelen a fi­gyelmes olvasásra: „Előre kell bocsátanom, hogy ez a vélemény az, amelyet a legnagyobb megle­petéssel olvastam, s amely nemcsak az így nyilatkozó angol körök rosszindulatát, de nagyfokú tájékozatlanságát is elárulja. Mindenekelőtt is meg kell állapítanom, hogy Magyarország és Románia között mindkét állam Angliával szemben tanúsí­tott magatartása tekintetében semmiféle párhuzamot vonni nem lehet. Kétségbevonhatatlan tény, hogy Nagy-Románia nagyrészt Angliának kö­szönhette megalakulását és létét s hogy 22 éven át Anglia politikai és gazdasági tá­mogatásában is állandóan része volt. Mégpedig sokszor éppen Magyarországgal szemben és Magyarország rovására. Azt, hogy viszont Magyarország mennyit köszönhetett a világháború utáni angol politikának, csakugyan felesleges itt új­ból elmondanom. (Az Olvasónak ellenben el kell mondanunk, hogy Bárdossy itt nem a sokszor tapasztalt húszas és harmincas évekbeli angol jóindulatra, ha­nem — gúnnyal — a megcsonkításban vitt döntő szerepükre gondol. - RE) Az angol közvélemény tehát teljes joggal más magatartást várhatott volna Romá­niától, mint Magyarországtól. S ha a két ország magatartását tisztán angol szempontból is csak félig-meddig igazságosnak látszó elbírálás alá vonja, akkor lehetetlen, hogy a mérleg ne Magyarország javára billenjen." Bárdossy ismét téved, mert újfent szem elől téveszti az érdekek szerepét. Az angol politikát első helyen az érdeke, és nem az „igazság" vezényelte. A né­metek bombázták. Ezzel kezdődik a jelentés, a témát Barcza plasztikus részle­tességgel taglalja. Bárdossy ezen teljesen elsiklik, holott nem lett volna szabad azon elsiklania, hiszen a leendő győztes megpróbáltatásairól van szó. Magyar­ország pedig attól a diktatúrától kapott fél országnyi területet, következőleg került tőle a korábbinál is sokkal keményebben függő viszonyba, amelynek pi­lótái bombázták az angol földet, várost, falut, embereket. Ez írt felül mindent ekkor Angliában. A magyar nagyúr, a sok szempontból egyébként is sértett ember csak a maga logikája mentén diktálta sorait a gépírókisasszonynak. Miközben nem kétséges, hogy a szűkebb összefüggésben Bárdossynak meg­volt a maga igazsága: „A Nagy-Románia megalakulásához nyújtott és 22 éven át biztosított an­gol támogatás korántsem tartotta vissza, de nem is feszélyezte Carol királyt és kormányát abban, hogy már 1937-től kezdődően mindinkább messzebbmenő kapcsolatokat építsen ki a Német Birodalommal. Carol király volt az, aki még 1937 decemberében a közismerten németbarát Goga Octavianra bízta az or­szág kormányát, s amikor ennek kormányzási kísérlete csődöt mondott, a né­met nemzeti szocializmushoz és az olasz fascizmushoz hasonló rendszert épí-63 Uo. 621. sz., 931., illetve 559. sz., 840.

Next

/
Oldalképek
Tartalom