Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Britz Pál: A bukás után. Barcza György hazai életének kezdete - és annak előtörténete VI/1325
1344 PRITZ PÁL tett ki, amely tulajdonképpen a király személyes és korlátlan diktatúrájával volt egyértelmű. A király diktatúráját végrehajtó kormányoknak az volt egyik legfőbb céljuk, hogy a német-román, illetve az olasz-román kapcsolatokat kiépítsék és mind szorosabbra fonják. Ennek a törekvésnek egyik emlékezetes állomása az 1939 márciusában megkötött német-román gazdasági szerződés, amely Romániának úgyszólván egész gazdasági termelését Németországnak szolgáltatta ki. A román kormány 1939 májusában még bizonyos huza-vona után elfogadta ugyan az angol és francia kormány részéről felajánlott garanciát — mert azt visszautasítani vagy elhárítani nem merte —, de ugyanakkor még áldozatok árán is tovább kereste a német kormány jóindulatát. Ezt a célt szolgálta, hogy az 1939 év márciusában kötött német-román gazdasági szerződést 1940 májusában jelentékenyen kibővítették. A Romániával szemben olyan elnéző angol tényezők úgy látszik elfelejtik, hogy Carol király és kormánya 1940. július l-jén osztentatíve visszautasította az angol kormány garanciáját s hogy a birodalmi kormány kívánságának eleget tegyen. 10 nap múlva a Népszövetségből is kilépett. Nem sokkal utóbb a román kormány ugyancsak német kívánságra a Balkán Szövetségből folyó kötelezettségeit is megszűntnek jelentette ki. Történt mindez annak a királynak, illetve kormányának elhatározásaként, amelyet a Nagyméltóságod előtt a fentiek értelmében nyilatkozó angol tényezők Románia 'legális' kormányának tekintenek. Ezekben a cselekményekben tehát szükségszerűen a román nép állásfoglalását kell látni. Az események rendjének szándékos, vagy ha nem az, hát akkor felületes összekavarása, ha bárki is arról beszél, hogy a németek először fegyveres erővel hatoltak be Romániába és azután az államfőt és a legális kormányt eltávolították. Az igazság az, hogy a román államfő eltávolításában a német csapatoknak nemcsak hogy nem volt semmi részük, de Carol király lemondásakor német csapatok még egyáltalában nem is voltak Romániában. Köztudomású tény, hogy a notórius korrupciója és erkölcstelen életmódja miatt általánosan gyűlölt királyt egy mondva csinált puccsal Antonescu tábornok mondatta le. Mégpedig a francia- és angolbarát Liberális Párt és az ugyancsak angol és francia összeköttetéseket ápoló Nemzeti Parasztpárt feltétlen helyeslése és erkölcsi támogatása mellett. A király eltávolításában a németbarát Vasgárdának sem volt komoly része, amivel nem akarom azt mondani, mintha a Vasgárda nem helyeselte volna szintén Carol lemondatását, de tette ezt teljes összhangban a román közvélemény minden rétegével. Maga Antonescu tábornok állapította meg, mégpedig ismételten, hogy a király lemondatását az országban megnyilvánuló általános kívánságnak megfelelően egyedül ő hajtotta végre, anélkül, hogy ehhez akár a hadsereg, és még kevésbé a Vasgárda segítségét bármiképpen is igénybe vette volna. A történtekre jellemző, hogy még az úgynevezett 'legális', azaz a Carol király által kinevezett kormány tagjai is kivétel nélkül azt ajánlották a királynak, hogy távozzék az országból. Német fegyveres erőszakról tehát ebben a tekintetben beszélni nevetséges felületesség, vagy szándékos és tudatos megmásítása az eseményeknek. Csupán a király lemondása után kezdődött meg a német csapatok eleinte lassú ütemű bevonulása az országba és ha tekintetbe vesszük azt, amit már a