Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Rab Virág - Tóth Imre: Kánya Kálmán és Európa gazdasági újjáépítése. A Közép-Európa gondolat Der Neubau Europas. Egy ismeretlen kézirat I/117
KÁNYA KÁLMÁN ÉS EURÓPA GAZDASÁGI ÚJJÁÉPÍTÉSE 133 sít. Ennek során ostorozza a kisantant államok politikáját, amiért azok — akár gazdasági érdekeik feláldozása árán is — Franciaország szolgálatába álltak. Érdemes itt szó szerint felidézni a szerző gondolatmenetét: „Az itteni államok [a kisantant országai — R. V — T. I.] Franciaország iránti politikai elkötelezettségét a franciák felhasználták hegemóniájuk megőrzéséhez, és így ezek az országok gazdasági érdekeik feladására kényszerültek. Kárpótlásként Franciaország kiadós pénzügyi segítséget nyújtott nekik, természetesen azonban elsősorban saját érdekeit szem előtt tartva. A kölcsönöket és hiteleket olyan feltételekhez kötötte, amelyek a magas kamatok mellett még mindenféle kereskedelempolitikai kedvezményeket is biztosítottak számára. A politikai és a gazdasági érdekek közötti ellentmondás különösen Romániában és Jugoszláviában okozott nagy pusztítást (...). Látható tehát, hogy a fejlődés alapfeltétele valamennyi utódállamban a gazdaság rendbetétele.'"70 Az a nagy adag franciaellenesség, ami Kányát régtől fogva jellemezte, ezúttal nagyobbrészt ésszerű és koncepciózus meglátás alapjává válik. A szerző voltaképpen arról töpreng, mennyire irracionális és milyen káros hatással van az államok közötti érintkezésre, ha a politika eluralkodik a gazdasági ésszerűség szempontjai fölött, és a kapcsolatok nem a reális gazdasági szükségletekre épülnek. Nem sokkal később az elvont állítás tanulságát sokkal konkrétabb formában is kifejti, amikor a francia Tardieu-tervet bírálja. A tervezet — amellett, hogy csak Ausztriát, Magyarországot, Csehszlovákiát, Jugoszláviát és Romániát sorolta a Duna menti államok közé71 — néhány térségbeli ország Párizsnak való végleges alávetésével járt volna —^ állítja a szövegrész. Ezzel tulajdonképpen el is veti a közép-európai probléma francia megoldását. Kánya a távolabbi történelmi előzmények felvázolása mellett a mű időbeli és gondolati kezdőpontjául látszólag a Párizs környéki békeszerződéseket adja meg, s elsősorban azok hibáit elemzi. A fogalmazványnak ez a része lehetővé teszi, hogy megkíséreljük meghatározni motiváció- és érvrendszerét. Kánya — a korabeli gazdasági szakemberekhez hasonlóan — legfőbb problémának a békecsinálást átható szemléletet tartja; elsősorban azt, hogy a szerződések minden racionalitást nélkülöztek. Tehát nem mulasztja el bírálni a békéket, ám nem egyszerű revizionista alapállásból, hanem értékrendbeli, világnézeti szempontok alapján. „Mi azonban reális békét akarunk, olyat, amely megfelel a népek elvárásainak, számol az európai népek jogos és reális érdekeivel, és eleget tesz életfeltételeiknek" - írja. Érdemes megemlíteni, hogy Kánya (ismét csak hasonlóan a közgazdászokhoz) még egy dologról meg volt győződve, s ezt 1932 tavaszán a Tardieu-tervet megvitató londoni világgazdasági konferencia értékelése során papírra is vetette. Mint írja, ismerni kell a Duna menti országoknak a rendezés bonyolult kérdéseiről alkotott nézeteit, mert e nélkül az egyes országok érdekei sem érthetők meg. Ez utóbbit viszont a térség gazdasági problémáinak leküzdéséhez tartotta elengedhetetlennek. Utaltunk rá, hogy Kánya az elhibázott békerendszerből, annak is előbb a szemléletéből, később a kézzelfogható gyakorlati következményeiből indul ki 70 Kézirat, fol. 101-102. 71 Amit Kánya óriási hiányosságként interpretál a szövegben.
