Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Rab Virág - Tóth Imre: Kánya Kálmán és Európa gazdasági újjáépítése. A Közép-Európa gondolat Der Neubau Europas. Egy ismeretlen kézirat I/117
134 TÓTH IMRE-RAB VIRÁG úgy, ahogy azt az 1920-as években keletkezett integrációs elképzelések is tették. Szem előtt tartja a béke hibáiból adódó korrekciós lehetőségeket, s a gazdasági komplementaritás érveit is használja, legjobban mégis az 1930-as éveket átható gazdasági világválság következményeiből való kilábalás érdekli. A válság leküzdésének kényszere azonban nála nem kapcsolódik össze németellenes megfontolásokkal, akkor sem, ha a hitleri megoldást elveti. (Bár az utóbbira az írás e fejezete nem ad konkrét, sem átvitt értelmű eligazítást.) Azt ellenben szó szerint megfogalmazza, hogy a térség gazdasági jövője a német és az olasz piac felvevőképességétől függ. „Véleményem szerint csak egy út létezik a Duna-medencében, a mezőgazdasági jövedelmek növelésére, valamint arra, hogy minden ágazat életfeltételeit javítsuk. Ez pedig nem más, mint Közép-Európa összes államának előnyös részesedése a nagy szomszédos importországok, Németország és Olaszország piacaiból. Sem Franciaország, sem Anglia nincsenek abban a helyzetben, hogy a Duna menti országoknak vámkedvezményeket biztosítsanak, hiszen ők a saját birodalmukból — Franciaország Észak-Afrikából, Anglia Kanadából és Ausztráliából — származó behozatalt privilegizálják."72 A leírtakkal teljes mértékben egybecseng Kányának az a gondolatmenete, melyet 1936 februárjában Montgomery előtt tett kijelentése tükröz. A budapesti amerikai követ szerint a külügyminiszter elképzelhetetlennek tartotta olyan dunai egyezmény megkötését, melyből Németországot és Olaszországot kihagynák. Az pedig különösen kudarcra ítélt vállalkozás lenne, ha egy ilyen megállapodás e két ország bármelyike ellen irányulna - érvelt Kánya, majd kijelentette: „.. .nem történt még komoly kísérlet valamennyi érdekelt fél bevonásával kötendő szerződésre — holott másképp semmiféle szerződés sem képzelhető el. A gazdasági egyezményeknek álcázott offenzív vagy defenzív paktumoknak semmi esélyük."73 Kánya tehát a német és olasz piac megnyitásában, valamint a közép-európai együttműködésben látja a térséget nyomasztó bajok megszüntetésének sarkalatos pontját, ám a szövegből tisztán kitapintható, hogy ez csak a közvetlen gyógyuláshoz segít hozzá. Az akut fázis elültével folytatni kell a terápiás beavatkozást ahhoz, hogy a terület később is életképes, esetleg számottevő tényező lehessen az európai hatalmi környezetben. Kánya érdekes felvetést tesz az európai centrum államainak sikeres közeledését követő tennivalókkal kapcsolatosan. A térségben jelentkező tartós nyersanyaghiány leküzdésének a biztosítékát szerinte az jelentené, ha az itteni országok kitörnének szűk földrajzi kereteik közül és a kontinens határain túl is befolyásra tennének szert. A szövegben azt indítványozza, hogy a gyarmatokat a kontinentális (értsd: közép-európai) államok számára is tegyék hozzáférhetővé és kihasználhatóvá. Ez nem pusztán a nyerstermékek terén mutatkozó szűkösségen enyhítene, hanem az „öt naggyal" szemben meglévő hátrány csökkentésére is jótékony hatással lenne. Utóbbiak közül Kánya hármat nevesít, amikor azt írja: „...kétséges, hogy vajon éppen a legjelentősebb gyarmatosítók — Franciaország, Hollandia és Belgium — belemennének-e abba, hogy idegen telepeseknek és vállalkozóknak 72 Kézirat, fol. 107. 73 Nr. 23. Beszélgetés Kánya külügyminiszterrel, 1936. február 11. In: Roosevelt követe Budapesten. John F Montgomery bizalmas politikai beszélgetései 1934-1941. Kiadja: Frank Tibor. Budapest, 2002. 105.
