Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Rab Virág - Tóth Imre: Kánya Kálmán és Európa gazdasági újjáépítése. A Közép-Európa gondolat Der Neubau Europas. Egy ismeretlen kézirat I/117
126 TÓTH IMRE-RAB VIRÁG Kánya külpolitikai megnyilvánulásai a háború- és területvesztés következményeinek kompenzálását célozták. Egész ténykedésével megpróbált a Magyarország nemzetközi presztízsében bekövetkezett hatalmas változással szembe menetelni. Ha ez tudatos és az ország kívánt pozícióját tekintve átgondolt volt is, hatása természetesen nem jelentette akárcsak a magyar középhatalmi státusz elismerését; sokszor inkább a magyar diplomata, később külügyminiszter morózus természetéről győzte meg a kívülállókat.3 6 A magyar közvélemény szemében a külpolitika, de különösen az annak céljait megvalósító diplomáciai tevékenység sokszor felesleges, egyszersmind költséges foglalatosságnak tűnt. A szakértelem és a diplomácia szempontjából legnélkülözhetetlenebb tulajdonságok, az ismeret és a tudás birtokában Kánya sokat tett a diplomata státusz elismertségének helyreállításáért Magyarországon. Befolyását a külügyminisztériumban elsősorban a Magyarország körül formálódó kisantant gyűrűvel és az őket támogató Franciaországgal szemben igyekezett érvényesíteni. Még a volt monarchia idejéből datálódott viszont németbarátsága, amit a háború után is megőrzött. Geopolitikai okokból, a háborús fegyverbarátság, a véráldozat és a megaláztatásból eredő lelki érdekközösség folytán — széles körökhöz hasonlóan — közösnek képzelte Németország és Magyarország jövőbeli útját.3 7 Azt vallotta, és a fiatal diplomata generáció tagjait is arra oktatta, hogy Magyarországnak földrajzi és egyéb adottságok miatt is együtt kell haladnia Németországgal.3 8 A trianoni béke revízióját a német revanspolitikával együtt tartotta elképzelhetőnek. Kánya 1925-ben feladta budapesti állását, és átvette a berlini követség irányítását. Berlinbe távozott a Dísz téri épület központi elhelyezkedésű vezértitkári szobájából. Noha a weimari köztársaság politikai rendszere és vezetése egyáltalán nem nyerte el a tetszését, a minisztériumok apparátusában, a diplomáciai testület és a hadsereg tagjai között otthonosan érezte magát, sokukkal szellemileg és társadalmilag, életmód és életfelfogás dolgában hasonló elveket vallott.3 9 „Németország felé való orientálódásra késztette az is, hogy feltétlenül bízott a germán faj életerejében, szívósságában, az elkerülhetetlennek vélt német reváns sikerében, és abban, hogy Magyarország csak a németekkel való szoros együttműködés révén támadhat fel romjaiból" — írta róla diplomatatársa, Hory András.4 0 Ismerve Kánya egyéniségét és ambícióit, nem lehet tehát kétségünk a tekintetben, hogy új posztját legalább akkora jelentőségűnek tartotta, mint nagy befolyású külügyminisztériumi állását. Tudvalévő volt, hogy Berlin a magyar külpolitika szempontjából kiemelkedő vonatkoztatási pont.41 Bizonyára ez lebegett a szeme előtt, amikor a külügyminisztérium vezértitkári 36 Erről részletesen 1.: Tóth /.: A polgári i. m. 30. 37 Hory András: Bukaresttől Varsóig. Sajtó alá rendezte, a bevezető tanulmányt írta, magyarázó jegyzetekkel ellátta: Pritz Pál. Budapest, 1987. 395. A teljes kézirat: MTA Kézirattár. Msl0.864/1-10. (A továbbiakban: Hory kézirat) 38 Hory kézirat, Belgrádban 1924-1927. 139/11. 39 Gratz Gusztáv: Magyarország a két háború között. Szerkesztette, a jegyzeteket és az utószót írta: Paál Vince. Bp. 2001. 259. 40 Hory A.: Bukaresttől i. m. 395. 41 Noha a külügyi szolgálat valóban szolgálatnak számított, a személyzeti állomány mozgatása, a kinevezések, áthelyezések ügyében a minisztérium vezetése határozott, úgy véljük, Kánya rendelkezett akkora befolyással, hogy a kiszemelt berlini szolgálati helyet el is foglalhassa.
