Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Rab Virág - Tóth Imre: Kánya Kálmán és Európa gazdasági újjáépítése. A Közép-Európa gondolat Der Neubau Europas. Egy ismeretlen kézirat I/117
KÁNYA KÁLMÁN ÉS EURÓPA GAZDASÁGI ÚJJÁÉPÍTÉSE 127 pozícióját felcserélte a berlini követi állással. Célja a német-magyar együttműködés előkészítése volt. Mindazonáltal a két ország külpolitikájának összehangolása nagyon sokáig megoldhatatlan feladat volt, mivel kapcsolatukat számos feszültség terhelte. Az „elmagyarosodott svábok alldeutschizálásának"4 2 kérdése és holmi iskolaügyek Kánya nézőpontjából eltörpültek a „valódi" diplomáciai és stratégiai kérdések mellett. Ezek közül a legfájóbb az volt, hogy Magyarország csaknem teljesen elveszítette jelentőségét a német vezetés szemében. Az 1920-as évek közepén Berlinben egyáltalán nem támogatták a magyar revíziós törekvéseket. Inkább saját nemzetközi helyzetük javítása és a Párizzsal való együttműködés lebegett a szemük előtt, s e tekintetben Magyarországot lehetséges zavarforrásnak tekintették. A berlini politikai irányvonal locarnói fordulata43 nem volt örömteli Kánya számára, aki a magyar érdekekkel teljesen ellentétesnek tartotta a német külpolitika „teljesítési" irányát. Berlini illetékesek véleményét igyekezett abba az irányba terelni, hogy lássák: a franciák végérvényesen meg akarják törni a németeket, akik emiatt mindhiába igyekeznek eleget tenni Párizs követeléseinek. Noha rendszeresen győzködte a vezető német politikai csoportok képviselőit a német-magyar együttműködés szükségességéről, igyekezete nem érhetett célt. Sem Carl Schubert államtitkárnak, sem pedig más vezető német politikusnak nem sikerült „felnyitnia a szemét" és tőle a remélt támogatást kicsikarnia. Kevés sikert hozott Kánya, s általában a korabeli magyar külpolitika számára az olasz-magyar és az olasz-német közeledés német elfogadtatása is. Annak ellenére, hogy Bethlen Istvánnal az olasz-német együttműködés elősegítésén dolgozott, meg kellett küzdenie azokkal a - nem alaptalan - vádakkal, melyek szerint a magyar-olasz kooperációnak német- illetve osztrákellenes éle lenne. Kánya ebben a szellemben már 1926-ban tárgyalt német diplomatákkal a német-olasz kapcsolatok jövőjéről, illetve azok megjavításáról, az 1927. évi magyar-olasz szerződés megkötését követően pedig egyre jobban sürgette a közöttük kialakítandó megbékélést. A dél-tiroli kérdés mellett a római fasiszta rezsim jellegéből adódóan44 is inkább élesedett az ellentét a két ország között. A feszültségek a gazdaságpolitika terén is megmutatkoztak. Mindezektől eltekintve Németország stratégiai partnerként sem számolt a katonailag gyenge Olaszországgal. A Mussolinival való együttműködést túlontúl kockázatosnak tartották Berlinben, még abban az esetben is (amelyben nem túl okosan, kételkedtek), ha sikerülne neki az ország erőit egységbe forrasztania. A Duce rendszerét ráadásul minden belpolitikai sikere ellenére sem látták eléggé szilárdnak. Az ország nyersanyagainak szűkössége, erőforrásainak és hadseregének gyengesége bizonytalan támasszá tették Rómát a német vezetés szemében. A pillanatnyi helyzetben azonban elsősorban attól tartottak, hogy a Palazzo Chigi 42 Kánya mondatfordulata. MOL Kozma Miklós iratai. K. 429. mikrofilm (mf.) 392. d. 4. cím. Feljegyzések 1920-1924. fol. 68. fol. 72. 43 Feljegyzés Németország és Olaszország viszonyáról. 1928. május 15. PA AA R29333. Büro des Staatsekretärs. Akten betreffend Deutsch-italienische und Deutsch-österreichische Beziehungen, insb. Südtirol, Anschluss. Bd. 8. 1928. március 5. - október 12. 44 Elsősorban annak a német-olasz gazdasági kapcsolatokra gyakorolt hatása miatt. Lásd az előző lábjegyzetet.
