Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Rab Virág - Tóth Imre: Kánya Kálmán és Európa gazdasági újjáépítése. A Közép-Európa gondolat Der Neubau Europas. Egy ismeretlen kézirat I/117
KÁNYA KÁLMÁN ÉS EURÓPA GAZDASÁGI ÚJJÁÉPÍTÉSE 123 zőkben igyekszünk összevetni Kánya elgondolásait a korszak fontos gazdasági és pénzügyi szakembereinek, elméleti közgazdászainak elképzeléseivel is. Mielőtt azonban az írás részleteit ismertetnénk, célszerű röviden összefoglalni a szerző életének főbb állomásait külügyminiszterré történt kinevezéséig.2 4 Kánya Kálmán diplomáciai karrierje 1933-ig Kánya a két háború közötti magyar politikai élet egyik legfontosabb szereplője, 1933-1938 között a miniszterelnök után a külpolitika hivatalos irányítója volt. Személyét és működését — többek között — az teszi különlegessé, hogy a külügyminiszteri posztnak és feladatkörnek némiképp új értelmezést adott. Elődeitől eltérően a miniszterelnök és külügyminiszter szokásos együttesében Kánya elég hamar súlyponti szerepet vívott ki magának. Az 1920-as években Bethlen István például szinte kizárólagos befolyást vívott ki magának a külpolitika irányításában. Az őt követő időszakban azonban — egészen pontosan 1933 februárjától 1938 novemberéig — Kánya egyéni külpolitikai látásmódja erősebben jutott kifejezésre, ami — Gömbös és Darányi után — Imrédy Béla idejére már kifejezetten diszharmonikussá tette a kormányfő és a külügyminiszter viszonyát.2 5 Kánya igazi self-made man volt a magyar külpolitikában. Ellentétben a diplomáciai testület számos vezető tisztviselőjével, középpolgári származású volt.26 Nem voltak arisztokrata ősei, sőt még kisnemesi elődökkel sem büszkélkedhetett.2 ^ származásából eredő hátrányt és a csak csekély örökölt vagyont, amire a diplomáciai pályán nagy szükség lett volna, szorgalommal és rátermettséggel pótolta. Kiemelkedésében mindazonáltal az első világháború utáni változások, az Osztrák-Magyar Monarchia megszűnése játszotta a fő szerepet. Soproni iskolái után a külügyminisztérium felügyelete alatt álló bécsi Keleti Akadémiát, az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legrangosabb iskoláját végezte el. 1892-ben tette le a konzuli növendéki vizsgát. Pályafutását is konzuli növendékként kezdte 1893 novemberében. Az Osztrák-Magyar Monarchia kül-24 Kánya működésének 1934-1935-ös időszakára a magyar külpolitika történetét ismertető számos kitűnő munka áll rendelkezésre. Első miniszteri éveinek jobb megértéséhez ezeknek a műveknek a segítségével, illetve közvetett, szórvány információk révén tudnánk közelebb férkőzni. Az 1933-ig tartó életútról részletesebben 1.: Tóth Imre: Egy németbarát viszontagságai Berlinben. (1925-1933). Soproni Szemle 62. (2008) 325-338.; Uő: A polgári arisztokrata. Kánya Kálmán jellemrajza a kezdetektől a miniszteri posztig. Aetas 24. (2009: 2. sz.) 23-43. ill. Uő: Gömbös külügyminisztere. Kánya Kálmán útja a bársonyszékig. In: A történelem szálai. Tanulmánykötet Vonyó József 65. születésnapjára. Szerk. Fischer Ferenc, Hegedűs Katalin, Rab Virág. Pécs, 2010. 475^488. 25 Lásd Pritz Pál: Döntési folyamatok a magyar külpolitikában. In: Uő: A magyar diplomácia a két háború között. Tanulmányok. Budapest, 1995. 229-230. 26 Meg kell jegyeznünk, hogy a származás önmagában nem jelentett automatikus előnyt az előrelépésben. A hivatal vezetőinek kiválasztásában a tehetség és az alkalmasság volt az elsődleges szempont. A diplomáciai szolgálat összetételéről, mobilitási jellemzőiről Pritz Pál számos tanulmánya tájékoztat. L.: Pritz Pál: Arisztokraták a magyar külügyi szolgálatban (1918-1944). In: Uő: A magyar diplomácia a két háború között. Tanulmányok. Bp. 1995. 19-36.; Uő: Hazánk és a nagyvilág. A magyal- külügyi szolgálat története az első polgári korszakban (1867-1948). In: Uő: Az a „rövid" 20. század. Történetpolitikai tanulmányok. Bp. 2005. 67-114. 27 Kánya apja ügyvéd, anyja tehetős soproni család sarja volt. Ősei közül Kania Mátyás 1805-ben szerzett polgárjogot Sopronban. Fia, Nándor (a külügyminiszter nagyapja) 1831-től külső tanácsos, tribunus, majd 1848-tól a belső tanács tagja. 1861-1867 között polgármester. In: Házy Jenő: Soproni Polgárcsaládok 1535-1848. Bp. 1982. 203.
