Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Rab Virág - Tóth Imre: Kánya Kálmán és Európa gazdasági újjáépítése. A Közép-Európa gondolat Der Neubau Europas. Egy ismeretlen kézirat I/117
124 TÓTH IMRE-RAB VIRÁG ügyi állománya akkoriban három csoportra tagolódott. Az egyiket a konzulátusi beosztottak, a másikat a belső szolgálatbeli minisztériumi fogalmazók, a harmadikat a diplomaták alkották. A diplomáciai státusz eléréséhez magas jövedelmi biztosítékra volt szükség, nem úgy a konzuli és a fogalmazói beosztáshoz. A beosztás ezért az esetek nagy részében előre eldőlt. Elvi lehetőség ugyan volt a diplomáciai ágba való átlépésre, erre azonban ritkán került sor.2 8 Kánya esetében mégis erről volt szó. 1895-ben a fiumei magyar királyi tengerészeti hatósághoz került, ahol az ott működő ipari és kereskedelmi kamarához osztották be. A Ballhausplatzon2 9 alkalmazott tisztviselőknek nagyjából a kétharmada dolgozott külképviseleteken, követségeken és konzulátusokon. Közéjük osztották be Kányát is. Konzuli karrierjének fontos állomása volt Konstantinápoly, az ottani osztrák-magyar konzulátus, ahol 1896-tól mint alkonzul működött. Pályájának további állomásai: 1896-ban Szaloniki, 1898-ben Moszkva. 1899-ben ideiglenesen a szentpétervári konzulátus vezetésével is megbízták, de irányította a kijevi és az odesszai kirendeltséget is. 1904-ben konzullá nevezték ki, és a montenegrói cetinje-i konzulátus irányítását bízták rá. 1905-től konzuli beosztását elhagyva előrelépett, és a közös külügyminisztérium fogalmazói karában teljesíthetett szolgálatot.3 0 1909-ben udvari, 1910-ben miniszteri tanácsossá nevezték ki, s ugyanettől az időtől a közös külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője lett. Alois Lexa von Aehrental báró, közös külügyminiszter sajtófőnökeként három évet töltött el Bécsben. A sajtóügyeket irányító tisztviselő a miniszter egyik legbensőségesebb munkatársa volt. Állása elsősorban adminisztratív, egyúttal bizalmi jellegű is volt, ami politikai karaktert is kölcsönzött neki. 1913. október 15-én tényleges rendkívüli követnek és meghatalmazott miniszternek nevezték ki, és Mexikóba akkreditálták.3 1 Noha a távoli Közép-Amerika nem tartozott azok közé a helyek közé, amelyek a legnagyobb szakmai kihívást és tekintélyt biztosították az oda akkreditált diplomatáknak, a követi kinevezés — a fentiekben említett hivatali előéletű Kánya számára — akár a karrier elérhető legnagyobb magaslatát jelenthette. Az osztrák-magyar misszió vezetők közé csupán kapcsolati alapon, jó politikai helyezkedéssel nem lehetett bekerülni,3 2 az előkelő származás egyáltalán nem volt hátrány. A 18. század első felétől 1918-ig a követeknek és a nagyköveteknek csupán 10 százaléka nem volt arisztokrata származású. A kinevezés Kánya szakértelmének, jó politikai érzékének is szólt. 28 Barcza György. Diplomataemlékeim. 1911-1945. II. Magyarország volt vatikáni és londoni követének visszaemlékezései. Budapest, 1994. I. 28. 29 Ballhausplatz az Osztrák-Magyar Monarchia külügyminisztériumának (Kaiserlich und Königliches Ministerium des Kaiserlich und Königlichen Hauses des Äusseren) elnevezése annak Ballhausplatzon állt épületéről. 30 Haeffler István (szerk.): Országgyűlési Almanach az 1939-44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940. 31 Kánya mexikói éveiről 1.: Anderle Ádám-Kozári Mónika: A monarchia utolsó követe. Kánya Kálmán Mexikóban 1914-1919. Szeged, 1990. (II. kiadás: 1996). (A mexikói kiadás: Un húngaro en la revolución mexicana. Kálmán Kánya. México, 1999.) című könyvét. 32 Az Osztrák-Magyar Monarchia diplomáciájának személyi kérdéseiről, a (kül)szolgálati karrier részleteiről 1.: Diószegi István: A külpolitikai ügyintézés struktúrája és a döntéshozatal mechanizmusa az Osztrák-Magyar Monarchiában. http://www.gi-otius.hu/doc/pub/MHHLZG/dioszegi_omm_kulpol.pdf. A letöltés dátuma: 2010. 08. 16.
