Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Ballabás Dániel: Főnemesi rangemelések Magyarországon a dualizmus korában V/1215
1218 BALLABÁS DÁNIEL uralkodó élethossziglani kinevezése alapján már ez utóbbiak is, amennyiben magyar állampolgárok voltak, bekerülhettek a törvényhozás második kamarájába. Emellett az idegen főnemesi címek tulajdonosai ősnemesi kvalifikáció szempontjából egy megítélés alá estek magyar társaikkal; címzésük ugyanaz volt, mint ami hazájukban megillette őket, vagy ami ennek Magyarországon megfelelt.1 3 Aligha valószínű továbbá, hogy a kívülállók képesek lettek volna érzékelni az egyes főnemesi címek mögött megbúvó árnyalatnyi különbségeket.1 4 Kutatási szempontból mégis indokoltnak érezzük különválasztani a közjogi értelemben vett és az egyéb magyarországi főnemesi nemzetségeket. Előbbiek ugyanis egy jól behatárolható csoportot alkotnak, utóbbiakról viszont csak esetlegesen lehet tudomásunk, így átfogó elemzésre nem alkalmasak. Emellett e kategóriák következetes használata lehetővé teszi az egyes részeredmények jövőbeni összehasonlítását is. A kutatásunk során összegyűjtendő, várhatóan igen nagy mennyiségű adat hatékony tárolására és kezelésére egy úgynevezett relációs adatbázisrendszert hoztunk létre. Első lépésként egy olyan részadatbázis felépítését tűztük ki célul, melynek alapján — a jelzett kronológiai határok között — bármely évben meg tudjuk mondani, hogy megközelítőleg pontosan hány főnemesi nemzetségről beszélhetünk Magyarországon, illetve melyek voltak ezek a nemzetségek.15 Kiindulópontnak az 1848. évi állapot meghatározását tekintettük; munkánk során — röviden összefoglalva — az alábbi eljárást követtük. Elsőként rögzítettük adatbázisunkban a szűkebb Magyarország és Erdély országgyűlésein becikkelyezett összes személyt a Corpus Jurisban szereplő honosítási törvénycikkek alapján.16 Szintén rögzítésre kerültek az 1848 előtt magyar és erdélyi főnemesi 13 Kempelen Béla: A nemesség. Útmutató az összes nemességi ügyekben. Bp. 1907. 59. Az ősnemesi kvalifikáció fogalmának magyarázata tekintetében 1. a tanulmány későbbi részét. 14 Például a második világháború után a főnemességet sújtó embertelen intézkedések sem korlátozódtak csak a közjogilag magyar főnemességre. — Gudenus János - Szentirmay László: Összetört címerek. A magyar arisztokrácia sorsa és az 1945 utáni megpróbáltatások. Bp. 1989. 22. 15 Kutatásunkban a teljes sokaságot vizsgáljuk. Az enyhe pontatlanság abból adódik, hogy a vizsgálat alá vett korszakban érintett, összesen 654 főnemesi ág (vagyis egy-egy főnemesi címet vagy indigenátust szerzett személy fiági leszármazottainak összessége) közül 26 esetben (4%) csak hozzávetőlegesen tudtuk meghatározni az adott ág kihalásának időpontját (utolsó ismert személy). Tanulmányunkban a főnemesi nemzetségek számával kapcsolatban közölt adatok — amennyiben másként nem jelezzük — a tárgyév január 1-jére vonatkoznak. Ha valamilyen formában az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlásának idejére utalunk, akkor az 1918. december 31-én fennálló állapotot közöljük. - Itt szeretnénk kitérni arra a kérdésre is, hogy mit tekintettünk rangemelésnek? Ennek tisztázása ugyanis elengedhetetlen fontosságú annak érdekében, hogy az általunk közölteket össze lehessen vetni más szerzők hasonló adataival. A Királyi Könyvekben — akár az eredeti szöveget használja valaki, akár a mutatók valamelyikével dolgozik — több név is előfordul egy-egy rangemelési bejegyzésben: a kedvezményezett (gyakran több kedvezményezett) neve, valamint annak törvényes házastársától származó gyermekeinek felsorolása (ha voltak ilyenek). Az adatrögzítés során a feltüntetett egyenes ági leszármazottak külön számbavételét nem tartottuk szükségesnek, hiszen a felmenőjüknek adományozott főnemesi cím egyébként is automatikusan átszállt rájuk — beleértve a fő kedvezményezett „Isten áldásából még netán születendő mindkét nembeli valamennyi törvényes ivadékát és maradékát" is. Mindebből az is következik, hogy az azonos bejegyzésben szereplő, de egymással felmenő-leszármazott kapcsolatban nem álló személyeket (pl. testvéreket, unokatestvéreket, unokaöcsöket) viszont a rangemelésben részesültekhez számoltuk 16 Kutatásunk során végig a Corpus Juris Hungarici ún. millenniumi kiadását használtuk. Megjegyzendő, hogy a csak Erdélyben becikkelyezett indigenátusokat a dualizmus idején már nem
