Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Ballabás Dániel: Főnemesi rangemelések Magyarországon a dualizmus korában V/1215
FŐNEMESI RANGEMELÉSEK MAGYARORSZÁGON A DUALIZMUS KORÁBAN 1219 címet szerzett személyek, alapvetően a Királyi Könyvek mutatóit feldolgozva,17 de szükség esetén kiegészítve ezt az adatforrást a Péter Katalin vezette kutatócsoport által feltárt és összeírt 1690 előtti főnemesi címekkel,1 8 valamint a genealógiai szakirodalomból tudomásunkra jutott egyéb — a Királyi Könyvekbe be nem vezetett — releváns főnemesi rangemelésekkel.1 9 Ezen források alapján 918 nemzetség tagjai lettek magyar főnemesek, illetve szereztek indigenátust az 1848-at megelőző időszakban.2 0 Kérdés azonban, hogy közülük hány élte meg főnemesi rangban a kutatásunk kezdőpontjának számító évet? Mivel az általunk összegyűjtött nagyszámú nemzetség között számos olyannal is találkoztunk, melyről a rangemelés dátumán kívül egyéb megbízható információt nem sikerült kiderítenünk, így nemzedékrendje és kihalásának időpontja sem ismert, kénytelenek voltunk közvetett módon, egy újabb forrás bevonásával megközelíteni a kérdést. A főrendiház 1885. évi reformja során — mint már említettük — összeírták, majd az 1886. évi VIII. törvénycikkben rögzítették a magyar főnemességhez tartozó nemzetségeket.2 1 Egybevetve ezt a listát az 1848 tekintették közjogilag érvényesnek. A főrendiház igazoló bizottsága Bombelles Henrik ügyében úgy határozott, hogy — bár „azon körülményből miszerint az 1847-ik évi erdélyi országgyűlésen beczikkelyeztetés végett jelentkezett, látható, hogy a ... rendeletnek eleget tenni törekedett" — a Magyarországon való becikkelyezés hiánya miatt utódai nem jogosultak a magyar főrendi állásra és az országgyűlési meghívóra. — Főrendiházi Irományok 1878. V 309. Hasonló értelemben nyilatkozott az ügyben a minisztertanács is és új magyar főnemesi cím adományozásával látta megoldhatónak a helyzetet. — MOL K 27 1880.08.07./21. A főrendiházi reform során törvénybe iktatott nemzetségek listáján (1886:VIII.tc.) ott szerepel ugyan — egyedüliként — az „1752. évi erd. III. törvénycikkel beczikkelyezett Königsegg-Rottenfels Károly Nándor és Ferencz Hugó", de ez inkább kivételnek tekinthető. Aligha valószínű ugyanis, hogy az idők során erdélyi indigenátust szerző további 30 főnemes személy közül senkinek a leszármazottai nem élték meg a főrendiházi reform idejét. A már említett Bombelles Henrik mellett például 1847-ben még 13 másik főnemest cikkelyeztek be Erdélyben. 17 Illéssy János - Pettkó Béla: A Királyi Könyvek. Jegyzéke a bennük foglalt nemesség, czim, czimer, elnév és honosság adományozásoknak 1527-1867. Bp. 1895.; Libri Regii - Királyi Könyvek -1527-1918. DVD-ROM. Arcanum Adatbázis Kiadó. Bp. 2006. 18 A magyar arisztokrácia családi kapcsolatrendszere a 16-17. században. Az OTKA által támogatott kutatás, 2006-2008. Kutatók: Péter Katalin, Benda Borbála, Horn Ildikó, Koltai András. http://archivum.piar.hu/arisztokrata/12rangemelesek.htm, 2010. szeptember 26. 19 Utóbbiak közül elsősorban a hercegi címeket kell megemlítenünk, melyek, még ha nemzeti főnemesek viselték is, 1848 előtt valamennyien idegen eredetűek voltak. Ezeket természetesen nem a magyar vagy az erdélyi kancellárián regisztrálták. 20 Megjegyzendő, hogy az indigenák közül nem mindenki volt főnemes, továbbá ha ismerjük is egy adott személy rangját a honosítás idején, ebből nem következik az, hogy 1848-ban is ezzel a rangfokozattal rendelkezett (saját maga vagy leszármazottai). 21 Szerencs János főrendiházi főtitkár visszaemlékezése szerint az „akkori sajátságos viszonyok és körülmények a törvényjavaslatok szerkesztésére befolyó, lázas sietséget és fokozott gyorsaságot idéztek elő és így könnyen megérthető, hogy mindkét törvényben — ti. az 1885. évi VII. és az 1886. évi VIII. törvénycikkben — bizonyos hiányok és hézagok igen élénken váltak érezhetőkké". — Szerencs János: A főrendiház évkönyve. III. évfolyam. Bp. 1907. III. A főrendiházi reform gyakorlati végrehajtására kiküldött 21 tagú bizottság üléseinek jegyzőkönyve alapján úgy tűnik, hogy a hangsúlyt elsősorban az előírt vagyoni képesítés megállapítására helyezték; az egyes nemzetségek elvi jogosultságának vizsgálata a tíz folio terjedelmű jegyzőkönyvnek mindössze az első három oldalára korlátozódik. — MOL K 587. 1. A. További két évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy Szerencs 1907-ben kijelenthesse: „fáradságos és anyagi áldozatokkal járó nehéz munka után, leküzdve a közönyt, sikerült a kitűzött czélt elérni" — vagyis a listát többé-kevésbé naprakésszé tenni. — Szerencs J.: A főrendiház i. m. IX. A reform idején még hiányos és pontatlan nyilvántartás következtében olyan nemzetségeket is becikkelyeztek 1886-ban, melyeknek erre egyébként nem lett volna jo-
