Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Ballabás Dániel: Főnemesi rangemelések Magyarországon a dualizmus korában V/1215
FŐNEMESI RANGEMELÉSEK MAGYARORSZÁGON A DUALIZMUS KORÁBAN 1217 számba,8 míg Gyáni Gábor — megemlítve, hogy pontos adatok nem állnak rendelkezésére — maximum kétszázra becsülte a főnemesi nemzetségek számát.9 Gudenus János terjedelmes, a 20. század egészét átfogó genealógiai munkájának öt kötetében 662 nemzetség leszármazását közölte.1 0 Ha valaki érzékeltetni szeretné a főnemesi nemzetségek, illetve a rangemelések számát, általában az előbb említett munkák valamelyikét szokta idézni. Ezek azonban — mint látható —jelentős eltéréseket mutatnak a számadatok tekintetében. Emellett többnyire nem derül ki belőlük, hogy az egyes szerzők mit értettek például a magyar főnemesség fogalma alatt, mit tekintettek nemzetségnek, kiket soroltak az indigenák közé, vagy milyen módszerrel jutottak az idézett adatokhoz. Bizonytalanságot érzünk abban is, hogy a főnemes és arisztokrata kifejezések váltogatásával a köztük lévő azonosságot vagy különbséget akarták-e inkább hangsúlyozni. A definíciók tisztázatlansága — és minden bizonnyal eltérő használata — megnehezíti az egyes adatok értékelését és egymással való összevetését, s nem teszi lehetővé, hogy rájuk építve további kutatásokat végezzünk. Indokoltnak tűnik tehát, hogy jelen tanulmányunkban alaposabb vizsgálat alá vegyük a jogilag definiált magyar főnemesi nemzetségek számának 1848 és 1918 közötti alakulását.11 Az általunk vizsgált időszakban követett hivatalos eljárás szerint „külföldi főnemesi vagy nemesi címek, előnevek és címerek Magyarországon jogi tartalommal nem bírnak, közjogunk keretén kívül esnek, ezért ezek a magyarországi használathoz való jogosultság elismerése és a magyar állampolgárság megszerzése esetében sem biztosítanak nálunk nemesi rendi állást, főnemesi vagy nemesi rangot, kiváltságot és előjogot. "u A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy főnemesi címe és Magyarországgal való kapcsolata alapján még nem feltétlenül sorolhatunk valakit a magyar főnemesség tagjai közé — ehhez egyéb, ránézésre nem megállapítható szempontok mérlegelésére is szükség van. Kutatásunk során mi magunk csak a közjogi értelemben vett magyar főnemességgel kívánunk foglalkozni. Megjegyzendő azonban, hogy a közjogilag magyar, és a pusztán csak Magyarországon élő, de közjogi értelemben idegen főnemesek között meglévő amúgy is finom választóvonal — érzésünk szerint — legkésőbb a főrendiház 1885. évi reformja során végképp jelképessé vált. Ekkor a magyar főnemesség jó része — ha elviekben nem is, de gyakorlatilag — elveszítette azt az utolsó előjogát, amely megkülönböztette az idegen főnemesek csoportjától, ugyanakkor az 8 Kempelen Béla: Magyar főrangú családok. Bp. 1931. 9 Gyáni Gábor - Kövér György: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig. Bp. 2004. 223. 10 Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája. I-V Bp. 1990-1999. A CD-ROM-on kiadott változat (Arcanum Adatbázis Kiadó, 2005.) tartalomjegyzékében valamivel kevesebb, összesen 651 nemzetséget tudtunk összeszámolni. 11 A témával kapcsolatban korábban megjelent publikációnkban már lefektettük a kutatás során alkalmazott terminológiát, így jelen tanulmányunkban is ahhoz alkalmazkodunk. Nem állítjuk, hogy az általunk definiált fogalmak nem szorulnak továbbgondolásra, itt-ott pontosításra, arra azonban mostani formájukban is alkalmasnak találjuk őket, hogy koherenciát biztosítsanak kutatásunk számára — Ballabás Dániel: Hány nemzetségből állt a magyarországi főnemesség 1848-ban? A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei 4. (2009) 73-98. 12 Gerő József: A m. kir. belügyminiszter által igazolt nemesek 1867-1937. Bp. 1938. 28-29.
