Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Ballabás Dániel: Főnemesi rangemelések Magyarországon a dualizmus korában V/1215
1216 BALLABÁS DÁNIEL ladva az időben, Szabad György szerint az önkényuralmi időszak főnemességét „alig 220 arisztokrata nemzetség, mintegy 600-700 család" alkotta.3 A dualizmus idején a főrendiház 1885. évi reformja során került napirendre a magyar főnemességhez tartozó nemzetségek összeírásának igénye. Vörös Károly gyakran idézett tanulmányában — egy nagyobb ívű, a főnemesség polgárosodását vizsgáló kutatás tervét felvázolva, annak mintegy kiindulópontjaként — foglalkozott a főrendiházi reformmal, s kísérelte meg „a főnemesség 1880-as évekre jellemző teljes létszámának, ezen belül a hazai eredetű és az indigenátust nyert családok ... arányának" meghatározását. Kutatásai alapján a reform előtti utolsó országgyűlés főrendiházába 12 hercegi, 108 grófi és 86 bárói, összesen 206 nemzetség tagjai kaptak személyre szóló királyi meghívót, vagyis elvileg ennyien alkották a magyar főnemességet az 1880-as évek közepén. Közülük 10 hercegi, 35 grófi és 5 bárói — összesen tehát 50 — nemzetség „főrendisége ... nem magyar eredetű, hanem „honfiúsított". Alapjában külföldi famíliák ezek, kivétel nélkül a német-római, illetve a Habsburg-birodalmi arisztokráciából.A főnemesség dualizmus kori gyarapodásáról Lakatos Ernő úgy tájékoztat, hogy „I. Ferenc József és IV. Károly 204 főnemesi címet adományozott". Ugyanő a korszak főnemesi nemzetségeinek teljes számát 250-300 közöttire tette.5 Hanák Péter kutatásai szerint az „1848 előtt 3 hercegi, 91 grófi és 115 bárói nemzetséget — mintegy 600 családot — számláló főnemesség a dualizmus korában szaporodás, birtokosztódás és a gyakori főnemesítés révén jócskán gyarapodott, száma meghaladta az 1200 családot. A magyarok közül ugyan csak Festetics Tasziló kapott hercegi rangot ... A grófi rangot bizonyos mértéktartással alig egy tucat kegyeltnek adományozták, a bárók köre viszont... mintegy 140 új családdal frissült fel. "6 Hanns Jäger-Sunstenau — párhuzamosan a megfelelő osztrák adatokkal — éves bontásban közölte a főnemesi rangemelések számát. Táblázata alapján 1867 és 1918 között 128 bárói és 25 grófi rangemelés történt Magyarországon.7 A Horthy-korszakra vonatkozóan Kempelen Béla az 1931-ben megjelent Magyar főrangú családok című könyvében 345 élő főnemesi nemzetséget vett elképzelhető tehát, hogy Vörös adatai is ebből az évből valók. Mindenesetre valószínűsíthető, hogy egy 1841 után keletkezett kalendáriumot használt, ugyanis a Fényesnél említett négyhez képest nála már csak három hercegi nemzetség szerepel — ti. a Batthyány, Esterházy és Pálffy hercegek mellől 1841-ben kihaltak a Grassalkovichok. 3 Szabad György: Az önkényuralom kora (1849-1867). In: Magyarország története 1848-1890. Főszerk. Kovács Endre. Bp. 1979. 582. 4 Vörös Károly: A főrendiház 1885. évi reformja. In: Társadalomtörténeti módszerek és forrástípusok. (Rendi társadalom - polgári társadalom 1.) Szerk. A. Varga László. Salgótaiján. 1987. 399-400. Vörös életmű-bibliográfiájából úgy tűnik, hogy végül nem sikerült realizálnia és publikálnia a tanulmány megírására ösztönző elképzeléseit. — Vörös Boldizsár: Vörös Károly (1926-1996) életművének bibliográfiája. Történelmi Szemle 38. (1996) 5 Lakatos Ernő: A magyar politikai vezetőréteg 1848-1918. Társadalomtörténeti tanulmány. Bp. 1942. 19., 21. 6 Hanák Péter: Magyarország társadalma a századforduló idején. In: Magyarország története 1890-1918. Főszerk. Hanák Péter. Bp. 1978. 435-436. 7 Hanns Jäger-Sunstenau: Az 1700 és 1918 közötti magyarországi nemesítések társadalomtörténeti statisztikája. In: Magyarország társadalomtörténete I. A reformkortól az első világháborúig. (Szöveggyűjtemény) 2. kötet. Szerk. Kövér György. Bp. 2002. 15-16.
