Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Rab Virág - Tóth Imre: Kánya Kálmán és Európa gazdasági újjáépítése. A Közép-Európa gondolat Der Neubau Europas. Egy ismeretlen kézirat I/117
KÁNYA KÁLMÁN ÉS EURÓPA GAZDASÁGI ÚJJÁÉPÍTÉSE 119 Sajnos nem tudjuk, milyen szándék vezette a szerzőt. Mivel azonban a szövegre való utalás mostanáig nem bukkant fel más forrásokban, bizonyosnak látszik, hogy a fogalmazvány az asztalfiókban maradt, alkotója alkalmasint egyelőre oda is szánta.1 1 Ha így történt, Kánya nem látott lehetőséget gondolatai megvalósítására. S valóban: noha a térség és Európa jövőjét firtató kérdések nagyon is aktuálisak voltak, nem látszott időszerűnek a szövegben megfogalmazott gondolatok nyilvános közlése. Ez azért sem volt tanácsos, mert a Kánya által is képviselt külpolitika volt az, amely német segítséggel gondolta megvalósítani a magyar revíziót. Nem lett volna célszerű azért sem, mivel 1933 után nyilvánvalónak látszott: a térség sorsát Németország fogja, az általa gondolt gazdasági (majd pedig politikai) szisztéma logikája szerint elrendezni.12 A kézirat keletkezésekor olyan átrendeződési folyamatok zajlottak szerte a világban és Európában is, amelyek rendkívül sok bizonytalansággal jártak, és mozgalmas háttérül szolgáltak az esélyek, alternatívák latolgatásához. Az 1930-as évek európai átrendeződésének prológusa a gazdasági válság volt, mely után a versailles-i rendszer egyre érezhetőbb bomlásnak indult. Franciaország gazdasági eszközökkel nem volt képes biztosítani politikai befolyását a hozzá kötődő közép-európai államokban. Ehhez olyan súlyos pénzügyi áldozatokra lett volna szükség, amit — megfelelő gazdasági erő híján — Párizs nem vállalhatott. Egyszersmind az is világossá vált, hogy Franciaország a piac és a kereskedelem területén nem tud alternatívát nyújtani a térség államainak. A londoni külpolitikában korábban is alárendelt szerepet játszott régió iránt megmutatkozó viszonylagos érdektelenség az 1930-as évek közepére csak fokozódott.1 3 Anglia a korban mind több nehézséggel küzdő világhatalom volt, melynek pénzügyi körei ugyan nem voltak érdektelenek a térség iránt, csakhogy a szigetország ereje „csupán" kevésre futotta. Pogány Ágnes írásai azt mutatják, hogy a harmincas évek végén is jelen vannak itt, méghozzá a szakirodalomban általában ábrázoltnál sokkal erősebben - gazdaságilag. A helyzet kulcsa mindinkább a német politika irányítóinak kezébe került. 1934-ben még keresztülvihető lett volna egy — az Anschluss megakadályozásáért cserébe az olaszok etiópiai törekvéseit méltányló — francia-olasz megállapodás,1 4 ám éppen Mussolini észak-afrikai kalandja nyitotta meg az utat Berlin számára a közép-európai térségbe. A fordulat mindazonáltal komoly csalódást okozott Magyarországon, ahol azt látták: Olaszország a francia barátkozással elpártolt a magyar revízió ügyétől. Ezzel egyidejű-11 Ezt közvetve több dolog is alátámasztja. Ilyen például, hogy Kánya a kézirat feltételezett papírra vetése után nem sokkal, a közben megszületett, és a közép-európai országok gazdasági közeledését célzó, egyúttal azonban a trianoni kereteket stabilizáló Milan Hodza-féle tervvel kapcsolatosan mereven elutasító álláspontra helyezkedett. Tette ezt annak ellenére, hogy — mint látni fogjuk — saját művében maga is kiáll a Duna-medencei együttműködés szükségessége mellett. Ennek feltevésünk szerint két oka lehet: vagy nem akarta, hogy a közép-európai együttműködés csehszlovák iniciatívák szerint szülessen meg, vagy — s ez még valószínűbbnek látszik — az egész problémát időszerűtlennek tekintette. 12 A kérdésről részletesen 1.: Ormos Mária: Közép-Európa. Volt? Van? Lesz? Bp. 2007. 157. 13 Anglia 1932 januárjában a francia hegemónia ellensúlyozására és saját, korábbi befektetései védelmében még előállt a Duna menti államok vámszövetségét szorgalmazó tervvel, ám a próbálkozás elhalt, s vele együtt múltak ki a térségre vonatkozó angol kezdeményezések is. Ormos Mária: Franciaország és a keleti biztonság 1931-1936. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1969. 99-102. 14 Ormos M.: Közép-Európa i. m. 166.
