Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK - Rab Virág - Tóth Imre: Kánya Kálmán és Európa gazdasági újjáépítése. A Közép-Európa gondolat Der Neubau Europas. Egy ismeretlen kézirat I/117
120 TÓTH IMRE-RAB VIRÁG leg romlott a kisantant országok érdekérvényesítő képessége Párizsban, ami csökkentette a Franciaország nyújtotta biztonság érzetét. Az olasz kormány 1935 őszen elindította az abesszin háborút, ami az angolok tiltakozását váltotta ki. Franciaország nem állhatott tovább az olaszok háta mögött, akik a nemzetközi elszigeteltség elől mindinkább Berlin karjaiba siettek. A (kezdetben óvatos) német támogatás ára Ausztria lett, miáltal a Német Birodalom előtt megnyílt a térségbe vezető út. Ekkorra már jó néhány év eltelt azóta, hogy megszületett az első hivatalos indítvány egy átfogó európai — elsősorban politikai jellegű — együttműködésre. Az ún. Briand-terv próbálta az integrációs gondolatot elméleti síkról a gyakorlatba átültetni. 1932-ben a nagyhatalmi vákuum megszűnésével azonban a térségbeli integrációs tervek ideje lejárt, országainak külpolitikai lehetőségei mindinkább beszűkültek.1 6 Magyarországon a Kánya által jól érzékelt érlelődő változások mindenesetre az önálló tervezés végét is jelentették: a kormány számára egyidejűleg az a korlátozottabb ambíció vált a fő kérdéssé, hogy milyen feltételek mellett juthat jobb szerephez a Németország által szervezett piacon.1 6 A harmincas évek derekán felmerülő, nem német kezdeményezésű tervek létrejöttét már a status quo fenntartása mellett egyre inkább a védekezési szándék motiválta.17 Az 1930-as évek második felében és közvetlenül a második világháborút megelőző időszakban pedig — s éppen ez adja a kézirat jelentőségét — a dunai vagy közép-európai együttműködés nem német vezérlésű formája Magyarországon nyíltan már csak a kormányzattal valamilyen okból szemben álló táborban fogalmazódott meg. Ennek fő oka éppen az volt, hogy a kormányhoz tartozó körök az ilyesféle tervek sikerének semmiféle esélyt nem adtak. Kánya, pozíciójából adódóan nyíltan nem nyilatkozhatott másként, de tisztában volt a helyzet ellentmondásosságával, sőt — a szöveg ezt tükrözi — a kontinensre leselkedő veszélyt is tisztán látta. Ez a német orientációt képviselő diplomata számára nehéz felismerés volt. Ne feledkezzünk meg arról, hogy berlini követként 1933 elejéig testközelből volt alkalma megtapasztalni a szubkulturális mélységekből a hatalom csúcsai felé menetelő nemzetiszocialisták európai értékeket tagadó észjárását.1 8 A dolgozat első fejezetében Kánya — a jó európai békerendszerről értekezve — a kisállamokkal kapcsolatban kijelenti, hogy azok nem fogják magukat kiszolgáltatni olyan „veszélyes és merész kísérleteknek, hogy jó szerencséjükben bízva az európai társadalom alappilléreit kicseréljék".1 9 Ebben a mondatban nehéz nem felfedezni annak a traumatikus felismerésnek a jeleit, mely már az új, náci Európa [?] előérzetében formálódott. Ugyanebből a veszélyérzetből táplálkozik a szerző nyugtalansága abban a bekezdésben, melyben a 15 Erről részletesebben lásd Gyarmati György: A revízió alternatívája. A regionális integráció formaváltozatai a magyar politikai gondolkodásban, 1920-1944. Limes, X. évf. 28. szám, 44^19. 16 Ormos Mária: A gazdasági világválság magyar visszhangja. (1929-1936). Bp. 2004 157. 17 Ormos 2004. i. m. 158. 18 Kánya francia diplomaták előtt nem is rejtette véka alá véleményét a német nácikról. Göbbelst kötöznivaló bolondnak, Göringet brutálisnak, Hitlert pedig egyszerű, a tömegek által felszínre dobott figurának tartotta. Jean Paul-Boncour budapesti francia követ jelentése Kányával folytatott beszélgetéséről. Budapest, 1933. május 8. In: Documents Diplomatiques Françaisl932-1939. l-re Serie (1932-1935.) Tome III. (17 Mars - 15 Juillet 1933) Paris, 1967. Dok. 256. 449-450. 19 Kézirat, fol. 22.
