Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Gyarmati György: Hadigazdasági túlterhelés, rejtőzködő transzformációs veszteség és a személyi kultusz. A magyarországi „új szakaszt" megelőző rendszerválság 1952/53 fordulóján I/75
112 GYARMATI GYÖRGY netben — a történeti problémaként való vizsgálat terrénumára. De ezen a ponton most lezárjuk, mert ez egy — vagy akár több — újabb tanulmányt kíván.9 0 Összegezve: a kommunista egyeduralom kiépítésének sztálinista mintát követő bizonyításkényszeres ambíciója, valamint az intézményesített terror közepette érvényesített — immár nem csupán „hideg-,, — háborúra készülés haderő-fejlesztési és hadigazdasági túlterhelés kölcsönhatása eredményezték Magyarország összeomlás-közeli helyzetbe kerülését 1952/53 fordulójára. A Rákosi Mátyás vezette magyar uralmi elit a kommunista hatalomátvétel 1948. júniusi politikatörténeti nyitányával szinte egy időben frontország szerepbe kényszerült, frontország szerepet vállalt a Sztálin által gerjesztett Tito-ellenes konfliktusban - az ún. béketáboron belüli kis-hidegháborúban. 1951 elejétől ehhez társult a koreai háború kirobbanását követő moszkvai helyzetátértékelés, ami egy olyan — rövid futamideje miatt is — teljesíthetetlen volumenű fejlesztési-beruházási őrületet erőltetett az országra,9 1 amely egyszerre vonta maga után a nemzetgazdaság egyensúlytalansági spirálba kerülését és a társadalom életkörülményeinek gyorsütemű romlását. A hidegháborús kényszerpálya által előidézett hadigazdasági túlterhelés e kettős transzmissziója közepette ment végbe a gazdaság minden ágazatában és a társadalmi-kulturális infrastruktúra minden szegmensében az új politikai-ideológiai rendszer számára adekvátnak tételezett átalakítás. A jóvátételi kötelezettségek — teljesítés közbeni — megduplázódása mellett a hidegháborúnak ez a kettős (szintén megduplázódott) erőforrás-elszívó sarca már önmagában is meghaladta az országnak az akkori kondíciók közepette „számon kérhető" teljesítőképességét. Ehhez társult a maga idején nem kalkulált, ugyanakkor a rendszer megteremtése által gerjesztett — szintén több tételből összeálló — transzformációs veszteség. A jóvátételi terhelés közepette megvalósítani kívánt, egymásra torlódó két hadigazdasági fejlesztési program — ezen belül leginkább a második —, valamint a (nem is észlelt) transzformációs veszteség aggregálódó tételei 1952/53 fordulójára együttesen eredményezték az ország működőképességének megroppanását. A néhány év alatt egymást követő, illetve egybeötvöződő két rendszerváltást megélő társadalom averziója azért is gyarapodhatott a másodikkal szemben, mert az éppen azoknak a társadalmi csoportoknak a világháború után meginduló életviszony-regenerálódási folyamatát akasztotta meg, akik egyszerre voltak a rendszerváltás kedvezményezettként hivatkozott „kollektív birtokosai" és célcsoportjai, s A szovjetológia, ezen belül a sztálinizmus számos diszciplínát foglalkoztató kiterjedt irodalmának reprezentáns munkáit probléma-érzékeny árnyaltsággal veszi számba Bartha Eszter: A sztálinizmus a régi és az új historiográfiában c. impozáns tanulmánya. In: A sztálinizmus hétköznapjai. Szerk: Krausz Tamás. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. 2003. 15-40. 91 Az 1949. évi kettő milliárd forintos védelmi kiadás 1952-re több mint hatszorosára, tizenkét milliárd forint fölé emelkedett, s ebben az évben a teljes állami költségvetés 26 százalékára rúgott. Germuska Pál: A katonai és védelmi kiadások alakulása 1949 és 1979 között. In: Társadalom és Honvédelem. 2007. 3-4. sz. 40.
