Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Poór János: Egy abbahagyott vita. A magyar jakobinusokról V/1057
1110 POÓR JÁNOS századon keresztül tartotta működésben a rendszert." A két félnek be kellett látni, hogy Magyarország betagolása egy centralizált összmonarchiába éppúgy irreális, mit a dinasztiától való elszakadás. „Úgy tűnik, hogy a magyar politikai osztály gyorsabban értette meg és fogadta el a II. József utáni kiegyezés által korlátok közé szorított cselekvési lehetőségeket, mint a központi hatalom. Igaz, ez utóbbi nehezebb feladatot tűzött maga elé: fenntartani a régi rendszert egy mozgásnak indult Európában, s egyszersmind rákényszeríteni a magyar entitásra a birodalmi államrezon elfogadását. Bécsben nehezen álltak ellen annak a kísértésnek, hogy megszegjék a dualizmus játékszabályait." Az udvar 1794/95-től rendőri uralmat vezetett be. Pontosabban a Lipót alatt információs szervként működő rendőrséget a kormányzás kivételes jelentőségű intézményévé alakította. 1796-tól a magyar politikai osztály magatartása mégis látványosan megváltozott, és ez mind a mai napig a magyar történelem egyik legmegmagyarázhatatlanabb jelensége. E fordulat következtében vált hosszú időre uralkodóvá a szakirodalomban, hogy I. Ferenc rendőri abszolutizmusa megszakította a történelmi folytonosságot. Kosárynak nyilván igaza van abban, hogy a fordulatot a nemesség fennmaradási ösztönének tulajdonítja. Kecskeméti szerint viszont okunk van feltételezni, hogy a kiegyezés feltételeinek azonnali felülvizsgálatára vonatkozó tervek félre tétele nem változtatta meg gyökeresen a hagyományos magatartásokat és elvi álláspontokat.154 (Martinovics és különösen Hajnóczy tevékenységének és műveinek taglalása munkája hangsúlyos részeit képezik.) Jean Bérenger-val együtt a magyar országgyűlésről 2005-ben írt könyvükben155 is kitérnek röviden a jakobinizmusra. „1794 augusztusa és 1795 júniusa között [...] a birodalom belpolitikája radikális fordulatot vett. A forradalmi Franciaországgal folytatott háború hatására, valamint a hét kivégzéssel és körülbelül negyven bebörtönzéssel végződő, úgynevezett 'jakobinus mozgalomtól' megfélemlítve, a kormányzat az abszolutista hagyományhoz nyúlt vissza, megerősítette a lakosság, különösen a politikai osztály feletti rendőri ellenőrzést, és visszaállította a katolikus egyház primátusát. Ezzel a rendszeres bizottsági munkálatok, amelyek jóllehet egy arisztokratikus, mégis felvilágosult, gazdagabb és önállóbb Magyarország tervezetét vázolták fel, elvesztették az aktualitásukat." Utal a könyv a Szekfű-féle Magyar történetre és az 1980. évi Magyarország történetére, melyek szerint a bizottsági munkálatoknak alig volt hatásuk az események menetére. Mindkettő a munkálatok konzervatív és retrográd vonásait hangsúlyozza, valamint azt, hogy az 1830-1840-es évek reformnemzedékétőljókora távolság választja el őket. A valóság ezzel szemben a Bérenger-Kecskeméti könyv szerint az, hogy az 1827-ben közzétett 27 kötet, valamint a Magyar Országos Levéltárban őrzött száznál több iratcsomó „tartalmazza a magyarországi közszellemet a XIX. század végéig meghatározó liberalizmus első vázlatát".156 154 Kecskeméti K. : Magyar liberalizmus i.m. 25-29. 155 Jean Bérenger - Charles Kecskeméti: Parlement et vie parlementaire en Hongrie 1608-1918. Paris, Honoré Champion Éditeur, 2005. Magyarul Jean Bérenger - Kecskeméti Károly: Országgyűlés és parlamenti élet Magyarországon 1608-1918. Bp. Napvilág Kiadó, 2008. 156 Bérenger J. - Kecskeméti K.: Országgyűlés 193-194.
