Századok – 2011

TANULMÁNYOK - Poór János: Egy abbahagyott vita. A magyar jakobinusokról V/1057

A MAGYAR JAKOBINUSOKRÓL 1075 ízében szabálytalan volt. (Váradi említette tudomásom szerint először, hogy Martinovicsot bizonyára kínozták is a vallatások során.) Higgadtan ítélve meg Martinovics munkáit és működését, forradalmi ká­téja tartalmát, valamint a vádlottak meg nem cáfolt vallomásait - a Szabadság és Egyenlőség Társaságában Váradi szerint semmi egyébről nem volt szó, mint a szabad és felvilágosodott eszmék magyarországi átültetéséről és terjesztésé­ről. Hosszú ideig úgy tetszett, hogy Martinoviccsal és társaival eszméik is sírba szálltak, de az 1830-1840-es évek küzdelmei, majd a 48-as törvények Martino­vicsnak legnagyobb részben igazságot szolgáltattak, kátéja elveinek pedig ér­vényt szereztek. Martinovics az írásaiban Kossuth, halálában az aradi vérta­núk előfutára volt, ha vegyült is jellemébe a kalandorságnak némely vonása. „Egy magyar fába oltott albán vessző érettünk élt, szabadságunkért cseleke­dett, mai jogainkért halt vértanú halált."4 5 Másként tudták — ha hitték, amit olvastak — a Politikai Magyarország első kötetének olvasói, amelyben a jakobinusok történetét Szabó László írta meg4 6 a szakirodalom eredményei és tévedései4 7 alapján. A magyar jakobiniz­mus szerinte egy ember agyában született, egy ember szervezte, és személyes körén nem terjedt túl. Martinovics, a szervező kiváló talentum és silány jellem. Ha csak őt végezték volna ki, még látnánk is igazságszolgáltatást a magyar ja­kobinusok történetében, de a többi emberélet szörnyű aránytalanságban van a vétség kicsinységével szemben - olvassuk. A jakobinusok között — akik valójá­ban nem is alkottak társaságot — egy sem akadt, akiben egy szemernyi szerve­ző tehetség lett volna, lett volna pénze, vagy rendelkezett volna a közhatalom­nak bármi szerény részecskéjével. Eszébe se jutott senkinek, hogy a népet be­vonja. Nép nélkül pedig hol csináltak valaha is revolúciót?4 8 Egyébként a jako­binusok kivégzését Buda és Pest lakossága szerinte közömbösen fogadta. A ki­végzés napján (szintén szerinte) 10000 ember volt felfegyverezve, amire nem volt szükség. Buda és Pest közönsége nem volt felháborodva a kivégzések miatt4 9 -áll a jakobinusokkal szemben egyébként nem negatívan elfogult tanulmány­ban.5 0 Rózsa Ignácnál a Martinovics Ignác és társai című munkában, 1913-ban a jakobinusok szabadsághősök, a modern kor demokratáinak elődei voltak. For­radalmi gondolatokat képviseltek, ilyenekkel voltak tele a káték, de a gondola­tok messze voltak még a tettektől. A forradalmak ugyanis — így a francia is — nem titkos társaságok műhelyeiből, hanem a nép felgyülemlett keserűségéből 45 Várady Zsigmond: Martinovics Ignác. Bp. Deutsch Zsigmond és Társa Könyvkereskedése, 1909. 77. 46 Szabó László: A magyar jakobinusok. In: Politikai Magyarország. Föszerk. Szász József. I rész: Magyarország története az Aranybullától 1795-ig. Bp. Anonymus Történelmi Könyvkiadó Vál­lalt, 1912. 409-430. 47 Martinovics szerinte is a francia jakobinus klub magyarországi megbízottja, Johann Georg Forster ajánlotta, a konvent milliókkal fogja támogatni a magyarországi felkelést stb. Szabó L.: A ma­gyar jakobinusok i.m. 413., 419. 48 Szabó L.: A magyar jakobinusok i.m. 410. 49 Szabó L.: A magyar jakobinusok i.m. 428-429. 50 A mozgalom szerinte „nemzetünk történetének [...] éppen olyan érdekes, mint szomorú epi­zódja". Szabó L.: A magyar jakobinusok i.m. 410.

Next

/
Oldalképek
Tartalom