Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Poór János: Egy abbahagyott vita. A magyar jakobinusokról V/1057
1074 POÓR JÁNOS A Martinovics-megítélés ellentmondásosságára hívta fel a figyelmet 1907-ben Zsák J. Adolf 24 Martinovics-levél kiadása elé írt bevezetőjében.'1 3 Véleménye szerint „mindazt, mit a közfelfogás humanismus, liberalismus, felvilágosodottság s haladás szófogalmaival jelöl, számos oksági kapcsolat fűzte Martinovicshoz. Ez eszméket, amelyek a távoli nyugati országokban csak óriási vérontás árán nyertek polgárjogot, legelsőbben ő plántálta át hozzánk; az ő egyénisége alkotta a prizmát, melyen keresztül azok hazánk területére, íróink lelkébe, az egykorúak közgondolkodásába az utat megtalálták s később a nemzet vérkeringésének vegyi alkatelemévé váltak." Martinovics mellőzésének egyik oka szerinte az, hogy nem magyarul írt, a másik, hogy nincs elég rávonatkozó levéltári anyag, a harmadik, hogy Fraknói a jellemét, egyéniségét és közéleti szereplését a hagyományostól „lényegesen eltérő felvilágosításban mutatván be, ámulatba ejtette a közvéleményt s kihívta maga ellen egy Kossuth Lajos, egy Pulszky Ferencz stb. nem igen sikerült kritikáját. A mindkét oldalon levő súlyos érvek között a közvélemény mindmáig szürke bizonytalanságban hánykolódik, várva, hogy valaki az így keletkezett darázsfészekhez hozzányúljon és meg nem tévesztve sem a nagyközönség Martinovics-szimpátiájától, de nem rettenve meg a Fraknói művében lerakott érvektől sem, az egész kérdést új, szigorú, adaequat vizsgálatnak veti alá, a melyből Martinovics vagy rehabilitálva, korábbi nimbuszával fog kikerülni, vagy pedig — az adatok telje mellett is — rajta maradna egyéniségén és jellemén az a lesújtó bélyeg, mit Fraknói ismert munkájában súlyos adatok, szilárd logikai és lélektani fejtegetések alapján sütött rá."44 Márki tanulmányát követően mindenesetre jellemzőbbek a jakobinusokkal szimpatizáló, sőt pozitívan elfogult írások. Ilyen Várady Zsigmond Martinovics Ignác című könyve. A szerző szerint — szemben II. Józseffel és II. Lipóttal — Ferenc újra a régi Habsburg: szabadságellenes, népjogtipró, világuralomra és a lelkiismereti szabadság elnyomására törekvő kényúr. Ha Lipót nem hal meg, bizonyos, hogy Martinovics neve, mint sikeres reformeré állna történelmünk lapjain. A trónváltozás után azonban reakciós ellenségei megszimatolták benne a rájuk veszélyes embert, és félreállították. Váradi szerint Martinovics jellemével nem volt semmi baj. A Ferenc császárhoz írt Nyílt levélben sincs semmi kivetnivaló. Úgy vélte, hogy Martinovics abban taktikai okokból gyalázta Józsefet és Lipótot, azért, hogy ezzel szerzőségét elleplezze. Teljesen érthető továbbá, hogy a félreállított, a hatalom miatt anyagi csődbe került ember mozgalmat szervezett. A jakobinusok elleni pert a király és a — franciáktól félő, kiváltságait féltő — magyar nemesi reakció bosszújának tekintette. A király — írta — bátran engedhetett a rendeknek, hogy Martinovics felett magyar bírák ítéljenek. Biztos lehetett benne, hogy azok, akik Kollár Ádám Ferencet száműzni akarták, Szegedinác Pérót kerékbe törették, II. Józseffel szembeszálltak, Martinovicséknak nem kegyelmeznek. A vádlevél önmagában bizonyítja, hogy a per a hatalom közönséges politikai bűnténye volt. A bírósági eljárás minden 43 Zsák J. Adolf-. Martinovics Ignácz levelei. Irodalomtörténeti Közlemények 17. (1907: 4. sz.) 448-473. 44 Zsák J. A.: Martinovics i.m. 448-449.
