Századok – 2011
TANULMÁNYOK - Poór János: Egy abbahagyott vita. A magyar jakobinusokról V/1057
1064 POÓR JÁNOS embereket, „kik ennek előtte tisztségeikből levettetvén, szűkölködtenek", majd pedig ezek az „új apostolok" 1794 nyarán „nagy csordát szedegettek magoknak".1 1 Teljesen ellenséges a mozgalommal és résztvevőivel szemben Szirmay Antal terjedelmes írása, az 1809-ben írt Jacobinorum Hungaricorum História. Egy példányát eljuttatta Kazinczy Ferencnek, aki részletes megjegyzéseket tett rá. (Ezek és talán más észrevételek nyomán Szirmay átdolgozta írását.) Kazinczy azonban részletes bíráló és tárgyi tévedéseket javító megjegyzésekkel kísért másolatot is készített az írásról a saját maga számára. Benda Kálmán a Kazinczy-másolat egy kópiája és a Szirmay-átdolgozás alapján közölte az írást latinul, tisztázta a kézirat keletkezésének körülményeit és későbbi sorsát.1 2 Szirmay műve a Kazinczy-másolatból, Kazinczy megjegyzéseivel, Abafi Lajos közlésében 1888/89-ben megjelent magyarul a Hazánkban.1 3 Szirmay szerint a mozgalom a királyság megdöntésére, a főrendek eltörlésére és az alkotmány megrendítésére tört. A radikálisabb társaság célja pedig egyenesen a karok és rendek leöldösése, vagyonuk elvétele és a nép közötti felosztása volt. Mind Martinovicsot, mind a négy igazgatót mélyen elítélte. O terjesztette el, hogy a felkelés konkrétan el volt tervezve. Kiszabadították volna a francia hadifoglyokat, felgyújtották volna Pestet és Budát, kifosztották volna a kereskedők boltjait, majd hozzáláttak volna a főurak és a polgárok kiirtásához, nemcsak Pesten és Budán, hanem az egész országban. O is terjesztett téves adatokat, például, hogy Martinovicsot augusztus 13-ra virradóra tartóztatták le Bécsben. A letartóztatás körülményeit szépen ki is színezte. Egyik változat szerint Martinovics vagy egy jakobinus-gyűlésről, vagy egy bordélyházból részegen ment haza, és elfelejtette kivenni ruhájából azokat a leveleket, amelyeket az összeesküvőktől és a francia konvent tagjaitól kapott. Reggel a ruháját tisztító szolgája megtalálta a leveleket, és ő jelentette fel a bécsi rendőrségen. Az igazgatókat pedig másnap fogták el stb. Kazinczy mélyen elítélte Szirmay írását: „Jaj úgy az emberiségnek, ha történetei a szerint jegyeztetnek fel, mint mélt. udv. consilliárius Szirmay Antal úr cselekvék ezen írásban! Úgy ennek történetei, a miket olvasunk, nem egyéb mint akart és nem akart hazugságok szövedéke."1 4 A Szirmay- és a Berzeviczy-mű egyaránt jelzi — amit a későbbi szakirodalom is megerősít —, hogy a jakobinus mozgalom részletesebb taglalása aligha képzelhető el harag és elfogultság nélkül. Az elfogulatlanság elve a mozgalmat csak az említés szintjén kezelő, elemzéstől és kommentártól elzárkózó munkákban érvényesült, és azokban is csak részben. Ignatius Aurelius Fessier például magyar történeti munkájának 10. kötetében mindössze néhány sort szentelt a mozgalomnak, amelyet sem céljai, sem a benne résztvevők személye alapján nem tartott veszélyesnek. Beszámolt a titkos társaságok és káték létéről, szára-11 Dugonics András fóljegyzései. Bp. Franklin-Társulat, 1883. 137-139. 12 Benda K.: A magyar jakobinusok i.m. III. 14-16., 354-423. 13 Szirmay Antal: Amagyar jacobinusok története. Hazánk 10. (1888) 241-257., 334-346., Hazánk 11. (1889) 16-28., 94-110. Abafi Lajos kötetben is közölte: A magyar jacobinusok története. írta Szirmay Antal, jegyzetekkel ellátta Kazinczy Ferenc. Bp. 1889. 14 Szirmay A.: A magyar jacobinusok i.m. 74.
