Századok – 2011

KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Horn Ildikó: A fejedelmi tanács Bethlen Gábor korában IV/997

A FEJEDELMI TANÁCS BETHLEN GÁBOR KORÁBAN 1001 litikust, Johannes Benknert.15

A többi tanácsurat Bethlen Gábor 1613 novemberében és decemberében kelt adományleveleiben és diplomáciai irataiban szereplő nevek és címzések alapján lehet azonosítani: 1. Rhédey Ferenc,1

6

2. Kákonyi István,1

7

3. Búni Bethlen Farkas,1

8

4. Gyerőffy János,1

9

5. Kassai István,2

0

6. Balássy Ferenc,2

1

7. Kemény Boldizsár,2

2

8. Sarmasághy Zsigmond,2

3

9. Kamuthy Farkas, 10. Kamuthy Balázs, 11. Keresztessy Pál, 12. Johannes Benkner. Kérdés viszont, mi történt a távolmaradó három tanácsúrral. Semmilyen adat nem szól arról, hogy megfosztották volna őket a rangjuktól, erre törvényes keretek között nem is volt lehetőség. Az sem valószínű, hogy az ekkor megszülető, Báthory Gábor tanácsosainak felelősségét firtató törvény kifejezetten ellenük íródott volna. Alia Farkas és Erdélyi István csupán a gyűlés elejéről hiányozott, az utolsó két hét munkálataiban már ők is részt vettek. Wesselényi pedig a fejedelemválasztásról értesülve, nem késlekedett rögtön gratulálni, és levélben köszönteni az új uralkodót. A nevezett törvénycikk sokkal inkább arra szolgált, hogy a már elhunyt tanácsurakra, Imreffy Jánosra, Kornis Boldizsárra és másokra hárítsa a felelősséget, így mosva tisztára bizonyos személyeket, például magát Bethlent és a visszafogadott katolikus főurakat. Az artikulusban ugyanakkor benne volt az a lehetőség is, hogy az ekkor — a tizenkét jelenlévő és a három távol lévő tag miatt — már tizenöt fős tanácsot esetleg később szűkíteni lehessen. A következő néhány hónap történései viszont egyelőre éppen ellenkező tendenciát mutattak: amellett, hogy a következő országgyűlésen hozott törvénycikk szerint 1614 elején Bethlen nem kívánta firtatni az előző korszak tanácsurainak felelősségét (vagy legalábbis nem azokét, akik végig kitartottak 15

Johannes Benkner tanácsosi pályafutásának kiváló feldolgozása: Cziráki Zsuzsanna: „Senkinek pénzen vött rabjai nem voltunk sem nem vagyunk". Brassó és a fejedelmi hatalom viszonya a város fejedelmi szolgáltatásai tükrében, Bethlen Gábor uralkodása idején. PhD-disszertáció. Szeged 2010. 109-154. http://www2.arts.u-szeged.hu/tdi/cziraki.pdf (a letöltés ideje: 2011. jún. 6.), valamint 1. még Cziráki Zsuzsanna e számbeli írását. 16

Rhédey Ferenc tanácsos, aranysarkantyús vitéz, bihari főispán, váradi főkapitány, 1613. december 14.: Magyar Országos Levéltár, Budapest, F 1, Gyulafehérvári Káptalan Országos Levéltára, Libri regii 10. k. 49-50. [a továbbiakban MOL F 1 LR] 17

Kákonyi István neve mellett egyedül a belső tanácsosi cím áll első ismert említésekor, 1613. december 6-án. MOL F 1 LR 10. k. 21. 18

Bethlen Farkas tanácsos, az udvari had főkapitánya és küküllői főispán címekkel először említve 1613. december 2-án: MOL F 1 LR 10. k. 80-81. 19

Gyerőffy János tanácsosként és kolozsi főispánként szerepelt először 1613. december l-jén. MOL F 1 LR 10. k. 16-17. 20

Kassai István jogügyigazgatói beosztása mellé kapta meg a tanácsúri rangot, első ismert említése: 1613. nov. 12. MOL F 1 LR 10. k. 34. 21

Balássy Ferenc első tanácsúri említését Trócsányi Zsolt 1613. október 29-ére tette egy a keresdi Bethlen család levéltárában látott, pontos jelzettel nem hivatkozott levél szerint. Trócsányi Zs.: Erdély központi kormányzata i. m. 100.: 27. sz. jegyz. 22

Kemény Boldizsár 1610. nov.: Trócsányi Zs.: Erdély központi kormányzata i. m. 105.: 247. sz. jegyz. 23

Szintén tanácsúrnak címezték 1613. november 11-én a II. Mátyás magyar királyhoz, Bécsbe küldött követség egyik tagját, Sarmasághy Zsigmondot, aminek az a pikantériája, hogy hivatalosan ő ekkor még száműzve volt Erdélyből, az ellene 1610-ben és 1612-ben hozott hűtlenségi ítéleteket ugyanis csak az 1614. évi februári országgyűlés oldotta fel. EOE VI. 381.