Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Horn Ildikó: A fejedelmi tanács Bethlen Gábor korában IV/997
1000 HORN ILDIKÓ jellemezte, a fejedelemválasztó országgyűlésen is csak akkor jelent meg, amikor már Báthory Gábor halálhíre megérkezett. Összefoglalóan tehát elmondhatjuk, hogy a Báthory Gábortól megörökölt hét tanácsúr elfogadása egyáltalán nem jelentett Bethlen számára elfogadhatatlan kompromisszumot, és ennek megfelelően 1613 októbere után is meg tudták őrizni helyüket a politikai palettán. Egyedül Wesselényi jelentett kivételt, de ő sem Bethlen miatt, hanem önként, saját döntéséből magyar-, illetve lengyelországi birtokaira vonult vissza, és erdélyi politikai tevékenységét teljes mértékben feladta. A továbbiakban azt kell vizsgálnunk, hogy kikkel teljesedett ki igen gyorsan tizenkét főre a testület. Bethlen Gábor tanácsával a forrásokban legelőször mindjárt a megválasztásával kapcsolatban, 1613. október 23-án találkozunk. Az országgyűlésen részt vevő egyik szász követ, Andreas Hegyes jegyezte fel diáriumában, hogy Iszkender pasa11 a választási ceremónia során tizenkét tanácsúrnak kaftánt adományozott.1 2 Ebből arra következtethetünk, hogy már a fejedelemválasztás pillanatában felállt a tizenkét fős tanácsadó testület, és tagjai jelen is voltak az országgyűlésen. Ha azonban rekonstruálni akarjuk, pontosan kikről volt szó, komoly problémákba ütközünk. Bethlen korára már kialakult az a gyakorlat, hogy uralkodóváltáskor a tanácsurak nem veszítik el pozíciójukat, önként természetesen lemondhatnak, de az új fejedelem csak nyomós indokkal, törvényes úton, az országgyűlés közreműködésével távolíthatja el őket a tanácsból. Elvben tehát joggal feltételezhetnénk azt, hogy Báthory Gábor korábbi hét tanácsurát az említett tizenkét fő között találjuk, közülük azonban háromról biztosan tudjuk, hogy nem voltak jelen a választási ceremónián. A már említett Hegyes-naplóban olvashatjuk ugyanis azt is, hogy Alia Farkas és Erdélyi István csak október 29-én — miután Báthory fejedelem Váradon történt meggyilkolásának híre Kolozsvárra ért — csatlakozott a gyűléshez.13 Wesselényi István pedig még ekkor is magyarországi birtokán tartózkodott, őt 1614 januárjában szólította fel Bethlen arra, hogy térjen vissza Erdélybe, és tegyen eleget tanácsosi kötelezettségeinek.1 4 Ki lehetett viszont akkor az a tizenkét politikus, akiket Iszkender pasa Bethlen tanácsosaként „megkaftánozott"? A diárium csak egyetlen embert említett név szerint, nem meglepő módon a testületbe újonnan bekerülő szász po-11 Pályájára és Bethlennel való kapcsolatára 1. részletesen Sudár Balázs e számbeli írását. 12 Diarium des Andreas Hegyes. In: Quellen zur Geshcichte der Stadt Kronstadt V Chroniken und Tagebücher II. Brassó 1909. 479. 13 Uo. 480. 14 „Hogy azért ez kicsin állapatunkban fejedelemségünkben, kire az úristennek gazdag kegyelmességéből az egész országunkbeli statusoknak szabad választásából hivattattunk, Kegyelmed istenünkhez való szép háládatos áldásival szerencséltet és üdvözöl bennünket, Kegyelmedtől felette kedvesen vettük... Mivel penig magunk is enni időtől fogva hazánknak határi kívül lévén sok búdosásunk után az úristen édes nemzetünk közzé békességesen vissza hozván, Kegyelmed is viszont sok időtől fogva országunk kívül lévén, mind azért s mind penig az régi egymás közt való megerősíttetett szép ismeretségért, szövetségért kívántuk volna, hogy ha Kegyelmed is tanácsunk közt és ennek ez szegény országnak több oszlopi között, annyira való egésséges állapatja lévén, láthatjuk vala, kire ugyan intjük s kérjük is felette szeretittel Kegyelmedet ..." Bethlen Gábor Wesselényi Istvánnak. Szeben, 1614. jan. 15.: Bethlen Gábor politikai levelei. Közli Szilágyi Sándor. Történelmi Tár (1885) 216.
