Századok – 2011
KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Horn Ildikó: A fejedelmi tanács Bethlen Gábor korában IV/997
A FEJEDELMI TANÁCS BETHLEN GÁBOR KORÁBAN 999 Mindezek hátteréről később még részletesebben is szó lesz, most azonban nézzük meg, kiket érinthettek a nevezett törvények, milyen viszonyban álltak Bethlennel, és tanácsosi pályájukat hogyan befolyásolta a hatalmi váltás. Uralkodásának utolsó hónapjaiban Báthory Gábor politikáját, személyi kapcsolatainak és táborának alakulását nemcsak a változások gyorsasága és szinte áttekinthetetlensége, hanem a megfelelő források hiánya miatt is igen nehéz rekonstruálni. Jelenlegi ismereteink szerint 1613 őszére mindössze hét olyan tanácsúr maradt, aki szerencsésen túlélte az eseményeket, és tisztségétől sem fosztották meg: Rhédey Ferenc, a Kamuthy fivérek: Farkas és Balázs, Erdélyi István, Alia Farkas, Keresztessy Pál és Wesselényi István. Rhédey Ferencet külön kell választanunk a többiektől, hiszen Bethlen sógoraként a legszűkebb rokoni és bizalmi körbe tartozott. Kapcsolatuknak hosszú távon még az sem ártott, hogy Rhédey végig hű maradt Báthory Gáborhoz, és csak akkor csatlakozott sógorához, amikor az országgyűlés 1613 októberében Báthory helyett Bethlent választotta meg Erdély fejedelmének.8 A többi tanácsurat két csoportba sorolhatjuk aszerint, hogy Bethlennel együtt kezdték-e meg tanácsosi pályafutásukat, vagy pedig már Bethlen 1612. évi kimenekülése után kerültek a testületbe. Rhédeyn kívül egyedül Kamuthy Farkas volt már Báthory 1608. évi trónra léptétől a tanács tagja. Nem túl közeli, de számon tartott rokonságban állt az új fejedelemmel, ráadásul Székely Mózes halála (1603) után együtt élték meg a török emigráció éveit. Ám az 1612 után a tanácsba kerülő öt politikusnak sem kellett komolyan aggódnia Bethlen Gábor visszatérése miatt. Alia Farkas és Keresztessy Pál katonai téren nyújtott teljesítményüknek köszönhetően jutottak politikai pozíciójukba, pályájuk számos ponton együtt haladt Bethlenével, és tanácsosi tevékenységük sem kompromittálta őket. Kamuthy Balázs korábban szintén Bethlen köréhez tartozott, ráadásul ő testvére pártfogására is számíthatott.9 A fennmaradó két tanácsúr, Erdélyi István és Wesselényi István helyzete azért volt sajátos, mert egyértelműen családjuk gazdasági és társadalmi súlya, nem pedig politikai állásfoglalásuk és tevékenységük juttatta őket a tanácsba. Wesselényi 1613-ban már tudatosan távol is tartotta magát az eseményektől, többnyire magyarországi birtokain tartózkodott. Erdélyiről szintén nem került elő eddig egyetlen adat sem, amely azt mutatná, hogy markáns szereplője lett volna Báthory Gábor utolsó hónapjainak.1 0 A tartózkodás és az óvatos kivárás 8 Bár hosszú távon valóban zökkenőmentes volt Bethlen és Rhédey viszonya és együttműködése, 1613 őszén azonban Bethlen nem értett egyet Rhédey politizálásával, miként ez feleségének, Károlyi Zsuzsannának írt leveléből kiderül: „Rédai Ferencz nem gondolván meg az országnak Báthory miatt való rettenetes veszedelmét, ország kárával Váradban bebocsátotta, kiért az egész ország igen haragszik reá." Komáromy András: Rhédey Ferenc váradi kapitány. Hadtörténelmi Közlemények 7. (1894) 170-190., 322-246*, 424-468., a vonatkozó rész: 441. 9 A pályafutásaikra és minden további tanácsúr életére, tevékenységére vonatkozó adatokat 1. Horn Ildikó: A fejedelmi tanácsosok adattára. In: Erdélyi méltóságviselők Bethlen Gábor korában. I. Fejedelmi tanácsosok, főispánok, székely főtisztek. Szerk. Balogh Judit - Horn Ildikó. https://sites. google.com/site/trcinsylvaniaete/hot-news-1/erdelyimeltosagviselokbethlengaborkoraban (a letöltés ideje: 2011. jún. 30.) 10 Deák Farkas: A Wesselényi család őseiről. (Értekezések a történettudományok köréből VII.) Bp. 1878. 33-42.
