Századok – 2011

KÖZLEMÉNYEK BETHLEN GÁBORRÓL - Horn Ildikó: A fejedelmi tanács Bethlen Gábor korában IV/997

998 HORN ILDIKÓ tásától 1616-ig tartott, a második 1616 és 1622 közé tehető, és végül uralkodá­sának utolsó hét éve alkotja a harmadik korszakot. A testület létszámában és összetételében a legtöbb változás az első két szakaszban történt, de ezek jellege és előidéző okai között lényegi különbségek fedezhetőek fel. Bethlen első évei­ben minden váltás mögött tudatos politikai döntés húzódott, míg a második és harmadik korszakban — egy esetet, Péchi Simon kiiktatását leszámítva — a változtatások külső kényszerítő körülmények, azaz a tanácsurak halála miatt történtek. Az elemzés szempontjából tehát a legizgalmasabb időszak Bethlen uralko­dásának első három esztendeje. Már rögtön az első, legegyszerűbb feladat — hogy megállapítsuk, kik és egyáltalán hányan voltak ekkor a tanács tagjai — meglepő eredményt tartogat. Mivel Bethlen Gábor a jól ismert, különleges kö­rülmények között nyerte el a fejedelmi címet, a rendek sokkal körültekintőb­ben és részletesebben fogalmazták meg választási feltételeit, mint elődeiét. Míg Rákóczi Zsigmond és Báthory Gábor esetében meg sincs említve a tanács, Beth­len kondícióiban két pont is ezzel a kérdéskörrel foglalkozott. Eszerint a testü­letben mindhárom nemzetnek helyet kellett kapnia, ám az arányokról nem rendelkeztek. Az új fejedelmet kötelezték, hogy nagy horderejű belpolitikai döntések, diplomáciai lépések, nagyobb adományok és főtisztek kinevezése ügyében a tanács tudta nélkül ne cselekedjék. A tanácsuraknak biztosították a büntetlen, szabad szólás jogát, de egyúttal a fejedelem is megkapta azt a lehető­séget, hogy megfelelő bizonyítási eljárás után az országra veszedelmet hozó, tu­datosan ártó tanácsurait a legszigorúbb büntetéssel illesse.5 A kondícióknak megfelelően Bethlen Gábor késedelem nélkül hozzálátott a tanács felállításához. Rögtön a fejedelemválasztó országgyűlésen törvény szü­letett az előző uralkodó, Báthory Gábor „gonosz és hamis" tanácsurainak meg­büntetéséről, akiknek ártalmas tanácsai miatt jutott a fejedelemség „ez ször­nyű veszedelembe."6 Bethlen lehetőséget kapott tehát, hogy bizonyítva felelős­ségüket, a számára nem kívánatos tanácsurakat félreállíthassa. A határozat szigorát azonban már a következő, négy hónappal későbbi, medgyesi ország­gyűlés enyhítette: „az mint akkor az tanácsok felől indifferenter íratott volt articulus, az az clausula, hogy némely tanácsok, most distinctiót tegyen közöt­tök. "7 A sietős korrekcióból akár arra is következtethetnénk, hogy Bethlennek a tanácsot átformáló törekvése futott gyorsan zátonyra. Az események mögé nézve azonban egyértelműen kiderül, hogy Báthory Gábor időközbeni meggyil­kolása és Bethlen külpolitikai szándékai változtatták meg az 1610 és 1612 kö­zötti események interpretációját, és helyezték át a felelősség súlyát a tanácso­sokról a megölt fejedelemre. 5 Approbatae Constitutiones. Pars II. Titulus I. Articulus III., IV és XIII. pont. Magyar Tör­vénytár 1540-1848. évi erdélyi törvények. Ford. Kolosvári Sándor - Óvári Kelemen. Jegyz. Márkus Dezső. Bp. 1900. 29-30. 6 Az 1613. október 21-29. között tartott kolozsvári országgyűlés 18. cikkelye: Erdélyi Ország­gyűlési Emlékek. I-XXI. (1540-1699). Szerk. Szilágyi Sándor. Bp. 1875-1898. [a továbbiakban EOE] VI. (1608-1614) Bp. 1880. 362. 7 1614. február 24-március 16. közötti medgyesi országgyűlés 10. cikkelye: EOE VI. 416.

Next

/
Oldalképek
Tartalom