Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szabó András Péter: Menyegzőtől mennyegzőig. Gondolatok a házasságkötési szokásrend magyarországi fejlődéséről
MENYEGZŐTŐL MENNYEGZŐIG 1057 zül utoljára Milotai Nyilas István 1621. évi kolozsvári agendájának hirdetési mintaszövegében fordul elő. „Házasulandó személyek vadnak: N. N. vötte N. N.-t, ha valaki az keresztények közül ezek között oly dolgot tudna, mely miatt az szent házasság megbontatnék, és az keresztyének megbotránkozhatnának, tartozik jó idején lelke ismeretinek kötelessége alatt hírré tenni."10 0 Az ellentmondás feloldását az jelenthetné, ha a feleségül venni kifejezést a 16. századi meghívók egy részében alkalmazott választottam feleségül (latinul: elegerim (et petiverim) in coniugem) szófordulattal vélnénk egyenértékűnek, tehát egyszerű eljegyzésre vonatkoztatnánk.101 Bárth Dánielnek e kérdést is tárgyaló kitűnő munkája szerint pedig a furcsa múlt idejű kifejezés az invitálást megelőző esküvel megerősített kézfogóra (a mainál erősebb eljegyzésre) enged következtetr ni.10 2 A problémára később még visszatérünk. A fentieknél is nagyobb meglepetéssel szolgált, hogy a 16. századi latin nyelvű besztercei meghívók egy részében a desponso helyett egyenesen iungo vagy copulo szerepel, amelyek egyértelműen az egyházi házasságkötés igéi. Mindez azt jelentené, hogy az esketés már jóval a lakodalom, sőt a levelek kiküldése előtt megtörtént. Másrészt gyakran a desponso igéhez is csatlakozik egy nehezen értelmezhető kitétel, nevezetesen, hogy iure/ritu matrimonii — vagy nem ritkán ritu sanctae catholicae ecclesiae formában — azaz a házasság vagy az egyetemes egyház szokásának/rendtartásának megfelelően.103 (Létezik apostoloc irassabol mind egesz esztendő altal valo fo innepekre es minden felé szükseges dolgokrol es artikulusokrol a regi es mastani doctoroknac magyarazasoc szerint. Vgian ezen praedikatioc vegebe a keresztelesnec, Vr vaczoraia osztogatasnac, eskütesnec es egyeb egy hazi rend tartasnac igaz moggya praedicatioc szerint. Debrecen 1563. 409-410. (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában őrzött példányt használtuk: RMK I. 220. 4°) Házasságkötés előzetes meghirdetése az evangélikus Bejthe István agendájában (1582) „Ez az embör vötte házasul ezt e' szömélyt, ha valaki hallott vagy tud oly dolgot felőle, kivel az szent házasság ellenzetnék, megjelöntse." Beythe István: Miképpen a koroztyéni gyeuleközetben az köröztségöt vr vachorayat, hazasok, esköttétéset, oldozatot, gyontást etc. zolgáltassanak az egy házi tanijtok. Németújvár. 1582. (RMK I. 200.= RMNy Nr. 517 Az OSzK-nak a Teleki Téka példányáról készített fénymásolatát használtuk.) E 4v. (IV fejezet) 100 Milotai Nyilas István: Agenda, azaz az anyaszentegyhazbeli szolgálat szerént valo czelekedet, melyben az Vy Testamentomnak ket sacramentomának: az szent keresztségnek es az Vr vaczorájának ki szolgáltatásanak es az házasulandoknak egjbe(n) adattatásoknak mogya meg iratik. Kolozsvár 1621. (RMK I. 515. = RMNy Nr. 1251. Az OSzK mikrofilmjét használtuk: FMK/1220.) 280-281. (III/l.) A hirdetésekben fennmaradt adatok azért is nagyon fontosak, mert kizárják annak lehetőségét, hogy az eskükből ismert múltidő az egyházi szertartás keretében korábban kimondott consensusra vonatkozna, tehát nem igazi múlt lenne. 101 A párhuzamos „adtam feleségül" kifejezés esetében valóban rendelkezünk arra utaló forrással, hogy eljegyzésre vonatkozik. Erdélyi Miklós 1599. január 19-én kelt, leánya menyegzőjére szóló meghívójában az „adtam" terminust használja az invitálás előtti cselekményre, az előttük álló eseményt pedig kézfogásnak (= „esküvő") nevezi. A szövegből tehát kiderül, hogy az ige itt egyszerűen eljegyzésre utal. (1. 1. függelék: www.szazadok.h u - A levél egyébként egyike azon ritka kora újkori meghívóknak, amelyek a házasságkötés egyházi elemét emeli ki.) Alább magyarázatot fogunk arra adni, hogy ez miért nem utal feltétlenül az „adtam" kifejezés „ígértem" értelmére. - A házassági eskük az ellen szólnak, hogy a „vettem/ adtam" múlt idejű igealakok esetében csak speciális szóhasználatról lenne szó, hiszen ugyanezek az igék más eskükben jelenidőben, és egyértelműen a mai jelentésüknek megfelelően szerepelnek. 102 Bárth D.: Esküvő, keresztelő i. m. 106-107. 103 Szenei Molnár Albert szótára (1604) jól mutatja, hogy a latin „ritus" szót nem helyes egyszerűen szertartásnak fordítanunk, mert a korszakban tágabb jelentésű. A munka a következő je-
