Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szabó András Péter: Menyegzőtől mennyegzőig. Gondolatok a házasságkötési szokásrend magyarországi fejlődéséről
1058 SZABÓ ANDRÁS PÉTER ennek egy hosszabb és világosabb változata is: iuxta ritum et (antiquam) consuetudinem sanctae catholicae ecclesiaelmatris ecclesiae egykorú magyar fordításban pedig: az anyaszentegyháznak régi szokása és rendelése szerint.) Kérdés, hogy a házassági jog és a matrimonium emlegetése a fenti igékhez hasonlóan utalhat-e a lakodalom előtti cselekmény egyházi jellegére. A választ egyelőre nerr merjük. i\ házasságkötés kora újkori szókincsét körüljáró elemzésünk során reményeink szerint sikerült érzékeltetnünk azokat a nehézségeket, amelyekkel forrásaink majd minden alkalommal szembesítenek. Ezzel együtt talán az is világossá válhatott, hogy pusztán a szavak és a terminusok segítségével nem lehet megfejteni a régi magyar házasságkötés rendszerét - saját korunk befolyásától a szövegen kívüli fogódzók segítségével tudunk csak megszabadulni. Tovább kell lépnünk, meg kell vizsgálnunk azt az egyházjogi hátteret, fogalmi hálót, amely a fenti kifejezések tartalmát és egymáshoz való viszonyát meghatározta. 2. A keresztény házasságjog fejlődése A kereszténység kezdetben nem írt elő semmilyen formális házasságkötési szertartást hívei számára, a 4. század közepétől azonban elterjedt a házasságok utólagos papi vagy püspöki megáldásának a gyakorlata.10 4 Bár az áldás egyáltalán nem volt szükséges a házasság érvényességéhez, később mégis körülötte kristályosodott ki fokozatosan egy nászmise, és a folyamat utolsó állomásaként az egyház házasságkötési szertartása.10 5 Döntő jelentőséggel bírt a fejlődés során a 12. század, amikor a házasság — elsősorban Szent Ágoston tanításai lentéseket adja meg: „Szokás, mód, törvény." A „rituális" melléknevet pedig „szokási, rendtartási" formában fordítja. Szenei Molnár A.: Dictionarium i. m. oldalszám nélkül. - Külön kiemelendő, hogy a „catholica ecclesia" terminussal is nagyon óvatosan kell eljárnunk, mivel a 16. században gyakran „egyetemes egyház" értelemben használják, természetesen mindenki a maga felekezetére: ekkor még nem a Tridentinum utáni katolikus egyház kizárólagos jelzője. Dragonus Gáspár soproni evangélikus lelkész 1576. október 12-én Hegyfaluban kelt, a soproni tanácsnak szóló menyegzői meghívójában azt mondja; „ritu et juxta antiquam et approbatam consuetudinem sanctissimae catholicae ecclesiae" jegyezte el jövendőbeli házastársául Dévén Katalint. A Dunántúli Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházkerület Történetéhez. 1. Szerk. Payr Sándor. Sopron 1910. 32-33.: Nr. 21. (Az interneten is: http://mek.oszk.hu - A letöltés időpontja: 2010. jún. 10.) Ugyanerre egy igen kései református (1623/25) példa „Ne puellae fideles infidelibus conjungantur. Notum est ex sacris literis, olim divinitus vetita hujusmodi conjugia imparia, ne scilicet alterutra persona in vera religione corrumperetur et ad impietatem vei infidelitatem seduceretur, ideoque neque Haereticis damnatis, neque Judaeis, neque ethnicis catholicas dandas puelllas statuimus, ne jugum cum infidelibus ducamus. Si vero contra interdictum hoc fecerint parentes scientes et volentes, censurae canonicae obnoxii sunto." Czeglédi Szabó P: Az Edgyházi jó i. m. 57-58. (111/40. kánon) A szöveg magyar fordításából is kitetszik, hogy a „catholica puella" keresztyén, azaz református leányt jelent. A köztudottan református felekezeti kötődésű ecsedi Báthory István 1579. évi menyegzői meghívójában szereplő fordulatot (ritu sanctae catholicae ecclesiae) is ennek megfelelően kell értelmeznünk. 104 A keresztény házassági jog fejlődéséről általában: Jack Goody. The Development of the Family and Marriage in Europe. Cambridge 1983.; Jean Claude Bologne: Histoire du mariage en Occident. Paris 1995. Az alábbi új tanulmánykötethez sajnos nem tudtunk hozzáférni: To Have and to Hold: Marrying and Its Documentation in Western Christendom 400-1600. Ed. Philip L. Reynolds - John Witter. New York 2007.
