Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Lakatos Bálint: Kálnai Imre főesperesi és királyi titkári kinevezése (1523-1525). Adalékok a pápaság magyar személyi politikájához Mohács előtt
424 LAKATOS BÁLINT Várdainak egyébként ugyanaz maradt az álláspontja, mint 1520-ban. Hogy végül mégis engedett, az pápai nyomásnak tulajdonítható. A történetnek ezt a szálát VII. Kelemen 1524. május 18-án kelt Várdaihoz intézett brévéje varrta el. Egyrészt nyugtatta a püspököt a templompénztárnak járó 200 forintból 65 forint befizetéséről, másrészt hátralékát elengedte és a törökellenes harc céljaira rendelte, megváltoztatva ezzel Lászai végakaratát.6 8 1524 májusára tehát elvben minden akadály elhárult az elől, hogy Kálnai elfoglalhassa javadalmát. Ez azonban nem történt meg. Brodarics István ugyanis 1524 júniusában hazatért Rómából és Kálnait hagyta maga helyett ideiglenes ügyvivőnek. Azaz Kálnai „hivatalos" személlyé lépett elő. (Mai szemmel különösen furcsának tűnhet, hogy miközben Kálnai a magyar királyi udvarban korábban tudomásunk szerint semmilyen hivatalos funkciót nem töltött be, Rómában „magánemberből" pusztán a követ megbízásából hirtelen az akkori magyar külügy egyik legfontosabb diplomáciai képviseletének kulcsfigurájává vált.6 9 ) Szerepének fontosságát, és a pápai-magyar kapcsolatok kiemelt jelentőségét jól jelzi, hogy VII. Kelemen Kálnait ugyanez idő tájt pápai kamarássá és familiárissá is kinevezte.7 0 Úgyhogy a magyar királynak már semmi kifogása sem lehetett Kálnai telegdi főesperesi javadalma ellen; éppen ellenkezőleg, maga vált érdekeltté abban, hogy diplomatája kint Rómában megfelelő anyagi háttérrel rendelkezzen. A nehézséget természetesen az jelentette, hogy, bár Kálnai a javadalmat a Szentszék jóvoltából de iure már bírta, kanonoki beiktatására nem látogatott haza Erdélybe, viszont a stallumhoz jutása csak azzal lett volna teljes.71 Várdai pedig a pápai kinevezést formálisan elfogadta ugyan, de a javadalmat nem folyósította. így állt elő az a furcsa helyzet, hogy 1524 tavaszán és nyarán a pápa Rómából és a magyar király Büdáról egyszerre győzködték a vonakodó erdélyi püspököt saját főesperesével kapcsolatban, ráadásul kifejezetten financiális okokból. A pápa a kérdést ügyesen a Lászai-hagyaték rendezésével kapcsolta össze — Várdaihoz intézett brévéje két nappal a Lászai-hagyaték kérdését lezáró intézkedése után kelt —, azaz a per végleges lezárásának nagyvonalú gesztusáért hasonlóan nagyvonalú viszonzást várt el az erdélyi püspöktől.7 2 Várdai viszont továbbra is makacsul ellenállt, úgyhogy a király — akit a Rómából hazatért Brodarics már pontosan tájékoztathatott mindenről —július 12-én Budáról szokatlanul éles hangú levélben gorombította le. Nem Kálnai Imre hibája — írta az uralkodó —, hogy nem jelent meg beiktatásán, mivel az 68 DL 82 653. A pénz befizetését Ioannes de Salviatis bíboros tanúsítja (vö. Eubel, C. : Hierarchia i. m. III. 17.). 69 Brodarics VII. Kelemen pápának 1524. nov. 22-én Budáról írt levelében teljesen természetesen említi, hogy nevében „dominus Emericus archidiaconus fráter meus" fog nyilatkozni (ASV Segretaria di Stato, Principi, vol. 2. 345v.). Valószínűleg ez a helyettesítés korban nem volt szokatlan gyakorlat: a szintén Brodarics kíséretében tartózkodó Brodarics Mátyásnak mint magyar követnek (!) még 1524. jan. 24-én kiállítottak a pápai udvarban egy salvus conductust, 1. Vetera monumenta historica Hungáriám sacram illustrantia. Coll. Augustinus Theiner. Tom II. 1352-1526. Romae 1860. 631-632. (823. sz.). Mindkét adatra Nemes Gábor hívta fel figyelmemet, amit hálásan köszönök. ,0 DL 82 655. — Kinevezésének időpontját egyelőre nem ismerjük. 71 Köblös J.\ Az egyházi i. m. 22. — Nem számítva a Camera Apostolicába az installatio után befizetendő díjat. A főesperesnek mint a káptalan tagjának elvileg helybenlakási kötelezettsége is van. 72 1524. máj. 20.: DL 82 655.
