Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szabó András Péter: Menyegzőtől mennyegzőig. Gondolatok a házasságkötési szokásrend magyarországi fejlődéséről
MENYEGZŐTŐL MENNYEGZŐIG 1033 Tudjuk, hogy a korszak legnagyobb nemesi és polgári lakodalmain, a kora újkor hajnalán megjelent, a nemzetközi szakirodalomban nagy menyegzőnek (die große Hochzeit/big wedding) nevezett eseményeken akár több száz fő is részt vehetett.18 A kiküldött meghívólevelek számát illetően csak külföldi összehasonlító adatokkal rendelkezünk: 1620-ban egy schafïhauseni (Svájc) menyegző kapcsán 66 családnak küldtek meghívólevelet. Inkább a maximumot jelezheti egy másik adat: 1666-ban a dániai Odense egyik polgári családja 186 személynek küldött lakodalmi meghívót.19 A kora újkor átlagos magyarországi és erdélyi nemesi menyegzői esetében, az írásos meghívás anyagi vonzatát is figyelembe véve aligha számolhatunk 10-50 (főnemesek esetében esetleg 100-120) levélnél többel. Bizonyosságot természetesen csak az jelenthetne, ha nálunk is nagyobb számban kerülnének elő az idézett európai példákhoz hasonló meghívólisták.20 A két házasfél családja láthatón külön-külön küldte ki meghívóit, ám a Bethlen Gábor és Károlyi Zsuzsanna 1605. évi tervezett lakodalmát megelőző levelezés rávilágít arra, hogy a külön invitálás ellenére előzetesen egyeztetettek a meghívotti körről.2 1 Az általunk kiadott levelek címzettje és meghívottja formálisan általában Besztercei város belső tanácsa, néha pedig a főbíró. A meghívó fél azonban természetesen nem számított arra, hogy a teljes, a bíróval együtt tizenhárom tagú testület megjelenik a menyegzőn.2 2 A számadáskönyvekből kiderül, hogy a kialakult szokásrend szerint a fontosabb lakodalmakon a főbíró és egy szenátor (esetleg feleségestül), a kisnemesek menyegzőin pedig egy szenátor és a város 18 John R. Gillis: For better, for worse. British marriages 1600 to the present. New York-London 1985. 55-83.; Deitmer, H.: Hochzeitsbitter i. m. 16-42. 19 Uo. 46-47. 20 Németországban már egészen korai példákat is ismerünk ilyen meghívólistára. Egy 15. század közepi forrás mintegy harminc nevet sorol fel, mégpedig társadalmi állás szerint csoportosítva a személyeket, minden kategória elé beírva egy és ugyanazon menyegzői meghívó rájuk szabott változatát. Wilhelm Crecelius: Einladeschreiben zu einer Hochzeit in Ulm 1459 und Bittschreiben um Übersendung von Wildpret dazu. Alemannia: Zeitschrift fur Sprache, Litteratur und Volkskunde der Elsaßes, Oberrheins und Schwabens 10. (1882) 259-261. (Az interneten is: http://commons.wikimedia.org/wiki/ Alemannia_Zeitschrift A letöltés időpontja: 2010. jún. 10.) - Magyar anyagból egyelőre csak olyan listát ismerünk, amely a menyegzőn megjelent vendégeket sorolja fel. Thurzó Borbála és Erdődy Kristóf 1612 szeptemberében tartott lakodalmának vendégei (közöttük szinte minden magyarországi város követei): Radvánszky B.\ Magyar családélet i. m. 3. köt. 11-14.: Nr. 14., ill. Oláhcsászár Miklós és szlunji Frangepán Anna menyegzőjének (1560. jan. 22., Sopron) 1559 végi vendéglistája: „Szerelmes Orsikám..." A Nádasdyak és Szegedi Kőrös Gáspár levelezése. Vál., a szöveget gond., jegyz. Vida Tivadar. (Magyar Levelestár) Bp. 1988. 245-246.: Nr. 188. 21 A nagy-károlyi gróf Károlyi család oklevéltára. Szerk. Géresi Kálmán. 4. köt. (Oklevelek és levelezések 1600-1700.) Bp. 1887. 5-15.: Nr. 5-13. Különösen Dengelegi Miklós Károlyi Mihálynak 1605. április 13-án Szatmárról írt levele, amelyben tanácsokat ad Károlyi Zsuzsanna kiházasításának módjáról: „Az menyegzőben való hivatalról úgy kell kegyelmednek végezni, hogy Becs György [a távollevő Bethlen szervezési megbízottja] és Bethlen Gábor hivataljával egyezzen, kegyelmed penig én tetszésemből arra sokat nem hívat, hiszem hívat Becs György uram, kegyelmed értsen egyet Becs Györggyel, és írja meg kiket hívat őkegyelme, azért talám én is hozzá érkezem." uo. 10. Nr. 9. - Az iménti ulmi meghívó jelzi, hogy bár ritkán, de előfordul a két család által közösen írt meghívólevél is. Crecelius, W.: Einladeschreiben i. m. 259-261. 22 A besztercei városkormányzat szerkezetéről: Szabó András Péter: Beszterce város fejedelemség-kori kormányzata és politikai elitje. Egy archontológia forrásai és hasznosítási lehetőségei. Urbs: Magyar Várostörténeti Évkönyv 3. (2008) 145-159.
