Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szabó András Péter: Menyegzőtől mennyegzőig. Gondolatok a házasságkötési szokásrend magyarországi fejlődéséről
1034 SZABÓ ANDRÁS PÉTER egyik famulusa képviselte Besztercét. Bár nem elképzelhetetlen, de nincs nyoma annak, hogy a település írásban reagált volna a meghívásokra, és ügy tűnik, hogy a tanács vagy a főbíró azonnali szóbeli válaszadása sem jelent meg elvárásként.2 3 Elvétve ugyanakkor megemlítik a meghívók szövegében, hogy „jó választ várnak", ám a formula a válaszadás módjáról nem ad felvilágosítást. A meghívók nagy része a közeli Mezőség kisebb-nagyobb birtokosaitól, illetve a fejedelmi udvar tagjaitól származik, de érkezett levél néhány olyan arisztokrata családtól is, amelyeknek törzsbirtokai távolabb feküdtek a Besztercei kerülettől, például a Kalotaszeg legnagyobb birtokosaitól: a Bánffyaktól vagy a Bihar megyét uraló Csákyaktól. Ecsedi Báthory István és Homonnai Drugeth Zsuzsanna 1579. évi, Varannóra (Zemplén megyébe) szóló menyegzői meghívása azonban ritka kivételnek tekinthető. Természetesen ahogy közeledünk Besztercéhez, úgy nő az invitálások száma, és szélesedik a meghívó személyek társadalmi skálája is. A városhoz közeli észak-mezőségi falvakból már egészen jelentéktelen nemesi családoktól is érkeztek meghívók. A leveleket átlagosan egy hónappal az esemény előtt írták meg, de a földrajzi távolság függvényében az időköz lehetett lényegesen rövidebb és sokkal hosszabb is.2 4 Sajnos nem tudjuk, hogy időben milyen messze nyúlnak a szokás gyökerei. A Német-római Birodalomban, ahol az írásbeliség előrébb járt, a városok már a 15. században is tekintélyes számú írásos meghívást kaptak menyegzőkre,2 5 az erdélyi és magyarországi viszonyok mellett hasonló gyakoriságot nem tételezhetünk fel. (Az is egyértelmű, hogy itthon egészen a 19. század nagy társadalmi változásáig csak a nemesség és a városi elit intézte a meghívást részint írásban.2 6 ) A besztercei levéltárban mindössze két középkori (Mohács előtti) meghívó maradt fenn. Az egyik Hunyadi Mátyástól származik, aki Aragóniai Beatrixszal 1476. október 18-án, Budán tartott lakodalmán az erdélyi város képviselőit is vendégül látta.2 7 1526 elején pedig Szapolyai János erdélyi vajda hívta 23 Az invitálásra adott visszajelzésről egyelőre csak néprajzi párhuzamokat tudunk említeni: Bakó F.: Palócföldi lakodalom i m. 45. 24 Azt előre is le kell szögezzük, hogy az átlagos egy hónap nem a tervezett egyházi szertartás háromszori kihirdetésével függ össze. 25 Egy példa: 1490. dec. 14. Kynast. Christoph Schoff meghívja a sziléziai Boroszló tanácsát unokahúga menyegzőjére. „Meinn frunntlichen dinst zuvor. Erbernn, wolweisenn, besunder guttenn gonner. Ich fuge euch wissenn, daß ich meiner swester tochter zu der ee außgebenn werde dem nesten sontag noch der heiligen drei konige tag zu Hirsperg etc. ist meine fruntliche bete an euch, wolt mir zu ern off sulche zeit bey mir sein unnd neben andern heren und frunden frolich zu seine; wil ich umbe euch fruntlich vordinnen. Womete ich euch wider zu ern unnd fruntschafft werden sal, synt ir mich allezeit willig." Deutsche Privatbriefe des Mittelalters. 1. Bd. Fürsten und Magnaten, Edle und Ritter. (Denkmäler der deutschen Kulturgeschichte. Erste Abteilung: Briefe 1.) Hrsg. Georg Steinhausen. Berlin 1899. 396-397.: Nr. 583. 26 A németországi parasztok körében még a 19. század első felében sem volt jellemző az írásos meghívás, sőt sok helyen a szóbeli meghívás elmaradását a tekintély csorbításának tekintették. A német városi polgárság krémje pedig a 18. században kezdett városon belül is írásos meghívókat küldeni: Deitmer, H.: Hochzeitsbitter i. m. 47-48. 27 1476. szept. 17. (f. III. p. Exalt. Cruris), Buda. Mátyás király a besztercei bírónak és esküdt polgároknak. MOL Diplomatikai Fényképgyűjtemény (a továbbiakban: DF) 247865. Regesztaközlése: Berger, A.: Urkunden-Regesten I. i. m. 88.: Nr. 293. Teljes szövegű közlése: Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen VII. köt. (1474-1486). Hrsg. Gustav Gündich et al. Bukarest 1991. 111.: Nr. 4144.
