Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szőke Zoltán: Magyarország és a vietnami háború, 1962-1975
MAGYARORSZÁG ÉS A VIETNAMI HÁBORÚ, 1962-1975 93 sült Államokon belül elhangzó bírálatokból átvett anyagokat használtak fel, „mások szájába adva az amerikai agresszió bírálatát."18 3 Jakus Jenő varsói ideiglenes ügyvivő szerint ezt a politikai vonalvezetést elsősorban gazdasági meggondolások diktálták.18 4 Kádáréknál azonban egyetlen szocialista ország vezetése sem jutott messzebb a gazdasági és társadalmi liberalizáció terén, így érthető módon a magyar pártvezetés viselkedésében a Moszkvához való lojalitás bizonyítása is mindenki másnál nagyobb hangsúlyt kapott. Ennek egyértelmű megnyilvánulása volt a Washington által is többször nehezményezett kirívóan éles hangú Amerika-ellenes propaganda, de részben ezt a célt szolgálta Vietnam erő feletti támogatása is. Valójában a magyar és a szovjet vezetés vietnami stratégiája az 1960-as évek végéig éppen azon a meggyőződésen alapult, hogy a nemzetközi enyhülésre és a két világrendszer közötti békés kooperáció kibontakozására nem az amerikai beavatkozás, hanem Hanoi és Peking irreálisnak vélt politikája jelentette a legnagyobb fenyegetést. Ebben a tekintetben a szovjet blokk túlságosan is toleránsnak és hiszékenynek bizonyult az amerikai vezetéssel szemben. A helyzet lehetséges megoldását illetően Budapest és Moszkva véleménye között csupán árnyalatnyi eltérés mutatkozott, a két ország geopolitikai helyzete, s így külpolitikai prioritásai azonban lényegesen eltértek egymástól. Magyarország és a Szovjetunió egyaránt el akarta kerülni a konfliktus kiszélesedését, míg azonban Moszkva elsősorban nagyhatalmi pozícióját és presztízsét féltette, a nyitott gazdaságú, önellátásra képtelen, így intenzív külkereskedelemre utalt Magyarország számára létfontosságú volt a nyugati nyitás. Ma már nem kell találgatásokba bocsátkoznunk, ha meg akarjuk tudni, milyen érdekek motiválták az MSZMP arra irányuló törekvését, hogy az USA-t hozzásegítse a „Vietnamból való kiút megtalálásához." A választ éppen attól a Radványi Jánostól kapjuk meg, aki publikus megnyilvánulásaiban mélyen elítélte Budapest Vietnammal kapcsolatos „ármánykodásait." Radványi 1966. februárjában Horace Torbert amerikai diplomatának (1961-62 között az USA budapesti ügyvivője) kifejtette, hogy Magyarországot „önös érdekek" vezették, amikor a Washington és Hanoi közötti jószolgálati küldetést vállalta. A budapesti vezetés azért szorgalmazta a vietnami krízishelyzet mielőbbi megoldását, hogy előrelépés történjen olyan, általa létfontosságúnak tekintett kérdésekben, mint például a magyar-amerikai kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése.185 Budapest azonban ebben a tekintetben nem volt teljesen kiszolgáltatott Moszkva szuperhatalmi érdekeinek. A magyar pártvezetés, habár rendkívül körülhatárolt módon, de rendelkezett a saját érdekei érvényesítéséhez szükséges eszközökkel. A nemzetközi kapcsolatok és a hidegháború kutatás területén belül külön szakirodalma van az ún. „indirekt dependencia" elméletének,18 6 va-183 „Lengyel vélemények a vietnami problémákról," 1965. április 24., MOL, Külügyminisztérium, 1965, Vietnam, TÚK iratok, 001330/36/1965, XIX-J-1-j, 108. doboz. 184 Uo. 185 Memorandum of conversation between Deputy Assistant Secretary Horace G. Torbert, Jr. and Hungarian Charge d'affaires ad interim Janos Radvanyi, 25 February 1966, NARA, RG 59, POL27-VIETS 2/25/66, box 9. 2. 186 L. pi. Hope M. Harrison: Driving the Soviets up the Wall: Soviet-East German Relations, 1953-1961. Princeton University Press, 2003. Különösen: 1-11., 139-223., 237/n26, n30-31., 282/
