Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Buzási Enikő: Nádasdy Ferenc országbíró rezidenciáinak festészeti berendezéséről. Számok és következtetések
NÁDASDY ORSZÁGBÍRÓ REZIDENCIÁINAK FESTÉSZETI BERENDEZÉSÉRŐL 917 vendégek „statuaknak hitték" őket, noha nem voltak azok. Mindenesetre alkotójuk, „a vén olasz" (akinek kiléte még további kutatást igényel) az udvari ünnepségek látvány-elemeinek, az operaszínpadok díszleteinek tervezésével és kivitelezésével foglalkozó — valóban többnyire itáliai származású — mesterek közül kerülhetett ki. Ikonográfiáját tekintve a megoldás hasonló lehetett ahhoz, amit pár hónappal később, az 1668 júliusában bemutatott Pommo d'oro díszopera bécsi színpadán Lodovico Burnacini valósított meg, római és Habsburg császárok lovasszobor-sorozatának felállításával.10 6 Nádasdy tehát egyfajta Huldigungsfestbe illő dekorációval tisztelgett I. Lipót előtt ottjárta alkalmával, ám azt, hogy a kert „felékesítése" vajon antik vagy újkori uralkodók portrésorából állt-e, jelenleg nem tudjuk, a kastély festészeti díszítésében viszont mindkét kor császárait képviselte festménysorozat - mégpedig összesen három. Az 1669-ben készült leltár a Nádasdy szobájából nyíló új házban 15 darab „Czaszarok fénjes Képei"-t említi, de pontosan csak a Pottendorfon maradt berendezést egy bő évtizeddel később, 1682. augusztus 20-án számbavevő Johann Adam Xaver Schad Kayserlicher Verwalter adja meg, hogy miről is van szó, egyúttal tájékoztatva a képek akkori állapotáról is: „Vünff Zehen Ruinirte Kleine Contrafe Der Röm(ischen) Kayser von Hauß Osterreich."10'' A festmények akkor az ebédlő melletti egyik szobában függtek, ugyanott, ahol egy korábbi, 1673 júliusában kelt leltár is említi őket, amely viszont egy további, ugyancsak Habsburg császárokat ábrázoló, 10 darabos sorozatot is összeír a Grosser Saal melletti folyosón: „10 alte Contrafet d(er) Rom(ischen) Kayser Vom Hauß Ostereich".108 Ez utóbbi sorozatról a magyar inventárium nem tesz említést, így nem kizárt, hogy Nádasdy 1669 februárja és 1670 szeptembere közötti, késői szerzeményéről van szó. Az mindenesetre tény, hogy a tizenöt Habsburg-házbeli császár portréjára vonatkozó adat nem felel meg a történeti valóságnak, így ez a szám árulkodóan utal az ábrázolások forrására. Arra következtethetünk belőle, hogy a képek egy részéhez Francesco Terzio 1558 és 1569 között, Ferdinánd tiroli főherceg megrendelésére készült Imagines Gentis Austriae című ötkötetes metszet-kiadványának lapjai adták az előképet. Ebben ugyanis az uralkodóház I. Rudolf német-római császárig visszanyúló és a család genealógiai fővonalába tartozó tagjai közül tíznek az ábrázolása alatt szerepel az „Imperator/Imperatrix" megnevezés, amit valószínűleg a festett változat is átvett, minthogy a leltárak császárok portréinak mondják valamennyit, azt is, ahol ez a cím nem indokolt.109 Az innen származó 106 L. Frans Geffels metszetében: Utak és találkozások. A barokk művészet Közép-Európában. Kiállítás katalógus. Szerk. Galavics Géza. Bp. 1993. Kat. Nr. 16. (Belitska-Scholtz Hedvig katalógus-szócikke.) 107 ÖStA AVA FHKA H KA NOHA, Pottendorf, 1682. augusztus 20.: Inuentarium der noch Verhadenen Mobilien in Kay(serlichem) Schloß Pottendorff, fol. 245r.; Sitte, A.: Aus den Inventarien i. m. (1907) 127-128. A leltár szövegét Király Péter olvasata alapján ismerem. 108 L. a 95. jegyzetben hivatkozott forrás, fol. 220v. A két császár-sorozatot említi: Schemper-Schparholz, /.: Höfische Dekorationen i. m. 222. 109 Az ötkötetes metszetkiadvány részletes művészettörténeti feldolgozása és katalógus-szerű leírása: Elisabeth Scheicher: Die Imagines Gentis Austriacae des Francesco Terzio. Jahrbuch der Kunsthistorischen Sammlungen in Wien 79. (1983) 43-92. Császárportrék, illetve akként ábrázolva, a kötetbeli sorrendben: „Maximiiianus II. Imp" (1527-1576), „Ferdinandus I. Imp." (1503-1564), „Carolus V Imp." (1500-1558), „Maximilianus I. Imp." (1459-1519), „Fridericus III. Imp."
