Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szőke Zoltán: Magyarország és a vietnami háború, 1962-1975
MAGYARORSZÁG ÉS A VIETNAMI HÁBORÚ, 1962-1975 89 haditechnikára vonatkozó „adatok és anyagok" megszerzését, mivel „egy esetlegesjövőbeni háborúban ezek alkalmazására sor kerülhet és nem kellő ismeretük gátolhatja az ellenrendszabályok, vagy a szükséges haditechnika időben történő kifejlesztését." A Néphadsereg vezetői úgy vélték, „Ez adott esetben befolyásolhatja a katonai erőviszonyokat és csökkentheti fegyveres erőink, haditechnikánk hatékonyságát." A legkényesebb megbízatást azonban az első hallásra ártatlannak tűnő „az érintett felek által kitűzött közvetlen és távlati politikai célkitűzések" megismerését, illetve a „katonai erőviszonyok értékelését" célzó feladatok jelentették. Ezek indoklásából ugyanis kiderül, hogy a magyar vezetés célja a „fegyveres harc részleges, vagy teljes felújítása lehetőségének és valószínűségének előrelátása" volt, vagyis a taktikai felderítés mellett a magyar vezetés a stratégiai felderítésre is nagy hangsúlyt helyezett. A katonai jelentésekből,16 6 valamint amerikai forrásokból16 7 kiderül, hogy ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy figyelemmel kísérték a dél-vietnami hadsereg csapatmozgásait, illetve az amerikai katonai és hírszerző szervek képviselőin keresztül igyekeztek információkat szerezni, annak érdekében, hogy egy esetleges nagyobb dél-vietnami offenzíva előkészületeiről a DIFK erőket időben értesíthessék. A DIFK hasonló szándékaival kapcsolatban pedig igyekeztek az amerikaiakat dezinformálni. Czinege végezetül kifejtette, hogy a felsorolt feladatok egy részét a NEFB magyar tagozatának összességgében kell megoldania, „míg a feladatok más részét a NEFB biztosította fedésben, illegális módszerekkel tevékenykedő állománynak kell végrehajtania. A tevékenység folytatásához szükséges szervezeti és személyi feltételek biztosítottak."16 8 Nem kétséges tehát, hogy a NEFB magyar tagozata számára a „békefenntartói" feladatok ellátása csupán másodlagos szempont volt, de a Budapestről kapott utasítás szerint „pártatlanul" ezeket a feladatokat sem végezhette. Ennek megfelelően a magyar küldöttség a politikai és katonai tevékenységek változatos eszköztárát felhasználva támogatta a vietnami kommunista erőket.169 A legnagyobb jelentőségű magyar akció néhány részletéről Frank Snepp, a saigoni CIA kirendeltség vezető stratégiai elemzője számolt be 1977-ben megjelent könyvében.170 Snepp nem kevesebbet állít, mint hogy a Saigonban, a NEFB diplomáciai fedésében dolgozó magyar hírszerzők sikeres dezinformációs tevékenysége miatt a konfliktus utolsó évében a CIA téves helyzetértékelő jelentéseket 166 L. Szőke Z..: Magyar békefenntartók Vietnamban i. m. 164-169. 167 L. pl. „An Assist from the Hungarians." In Col. William E. Le Gro: Vietnam from Ceasefire to Capitulation. U.S. Army Center of Military History, Washington 1981. 128. 168 Saigonban a BM és a HM három önálló rezidentúrát állított fel: BM hírszerző, BM katonai elhárító és HM katonai hírszerző rezidentúra. A levéltári anyag alapján a hírszerző és elhárító szervek, valamint a NEFB polgári és katonai kontingense közötti együttműködés nem volt súrlódásmentes. A jelek szerint a hatáskörök és jogosultságok elkülönítése (vagyis a „ki kinek parancsol" és „ki kinek jelent" kérdések eldöntése) problémát okozott a társszervek vezetőinek (1. pl. „KÜM/BM/HM vizsgálóbizottság jelentése," MOL, Külügyminisztérium, 1973, Vietnami Nemzetközi Ellenőrző Bizottság Magyar Tagozata, TÜK iratok, XIX-J-63-a, V-0027161/1973, 17. doboz.) 169 A téma részletes kifejtését 1. Szőke Z..: Magyar békefenntartók Vietnamban i. m. 149-175. 170 Frank Snepp: Decent Interval: An Insider's Account of Saigon's Indecent End Told by the CIA's Chief Strategy Analyst in Vietnam, New York 1977. Különösen: 89, 325-26, 381, 398, 431, 446, 466, 497. Ehhez 1. még Richard Hale: A CIA Officer in Saigon. Vietnam Magazine (Harrisburg, PA). 16. (2003: 1. sz.) 29.