Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szőke Zoltán: Magyarország és a vietnami háború, 1962-1975
86 SZŐKJE ZOLTÁN azzal indokolta, hogy egy ilyen tanácskozás semmit sem változtatna a helyzeten.15 3 Brezsnyev ugyanakkor azzal a javaslattal állt elő, hogy a Varsói Szerződés Külügyminiszterei dolgozzák ki „egy új diplomáciai offenzíva" részleteit.154 Maradt tehát a titkos diplomácia, e téren azonban a jelek szerint a lengyelek mindenkinél közelebb jutottak a megoldáshoz. Lengyel kezdeményezésre a vietnami pártvezetés december 4-én titokban Varsóba küldte képviselőjét, hogy az ottani amerikai külképviselet megbízottjával közvetlen érintkezésbe lépjen. (Ez egyúttal azt is bizonyítja, hogy Péter Hanoi tárgyalási szándékát illető októberi kijelentései távolról sem voltak légből kapottak.) A vietnami diplomata azonban hiába várakozott napokon át, az amerikai képviselő nem jelentkezett.15 5 Végül a varsói kezdeményezésnek az amerikai légierő vetett véget. Mielőtt a két fél diplomatái közötti kapcsolatfelvételre sor kerülhetett volna, szerencsétlen (vagy szándékosan rossz) időzítéssel, légitámadást intéztek Hanoi ellen. A vietnamiak ezek után elzárkóztak minden további érintkezéstől. Végül, 1967. februárjában a Szovjetunió maga is kísérletet tett a két fél közötti közvetítésre.15 6 Miután ez a kezdeményezés is kudarcba fulladt, mind Hanoi, mind Moszkva lemondott arról, hogy közvetítőkön keresztül tárgyaljanak az amerikaiakkal. Április folyamán a szovjet vezetés felülvizsgálta Washingtonhoz fűződő kapcsolatait és úgy döntött, ha a Fehér Ház nem változtat vietnami politikáján, akkor Moszkva fokozni fogja a Hanoinak nyújtott támogatását.15 7 A legfontosabb kétoldalú és nemzetközi kérdésekben való megegyezéstől azonban nem zárkóztak el, „amennyiben az nem állt ellentétben az SZKP Vietnamra vonatkozó elvi álláspontjával."15 8 A magyar kormány, miután belátta, hogy a korai tárgyalásos rendezés valójában egyik félnek sem áll érdekében, maga is átértékelte addigi politikáját, és a fő hangsúlyt Hanoi katonai támogatására helyezte. Ebben a döntésben jelentős szerepet játszottak a DNFF katonai és politikai sikerei, valamint az amerikai stratégia szemmel látható sikertelensége is, amely a Johnson-adminisztráció számára egyre komolyabb belpolitikai problémákat okozott. A szovjet blokk vezetői 1966 végétől kezdték optimistább színben látni a vietnamiak győzelmi esélyeit.15 9 Ennek megfelelően 1967. májusában Czinege Lajos honvédelmi miniszter vezetésével magyar katonai küldöttség utazott Vietnamba. Hanoiban Czinege tárgyalt Le Duan pártfőtitkárral, Nguyen Van Tiennel, a DNFF hanoi képviselőjével és Nguyen Vo Giap honvédelmi miniszlata miatt (1. pl. Gaiduk, I. V.: The Vietnam War and Soviet-American Relations i. m. 250-251.), de ugyanez visszatérő téma a magyar forrásokban is (1. pl. „Tanulmány a vietnami-kínai kapcsolatokról," 1967. szeptember 13., MOL, Külügyminisztérium, 1967, Vietnam, TÜK iratok, 1-004434/ 1967, XIX-J-1-j, 95. doboz, p 7-8.; Pehr Imre Péternek, „Le duc [sic!] Tho elvtárs moszkvai megbeszéléseiről," 1967. január 19., MOL, Külügyminisztérium, 1967, Vietnam, TÜK iratok, 250-001223/ 1967, XIX-J-1-j, 93. doboz, p 3-4.) 153 Az MSZMP PB ülésének jegyzőkönyve, 1966. október 27., MOL M-KS 288.f5/408.ő.e. 69. 154 Uo. 155 Hershberg, J.G.: Who Murdered „Marigold"? i. m. 30-38. 156 L. pl. Dobrynin, A.: In Confidence i. m. 155-156. 157 Uo. 156-158.; valamint Gaiduk, I. V.: The Soviet Union and the Vietnam War. i. m. 118-124. 158 Dobrynin, A.: In Confidence i. m. 158. 159 L. pl. Westad, O. A.: The Global Cold War i. m. 189.
