Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szőke Zoltán: Magyarország és a vietnami háború, 1962-1975
MAGYARORSZÁG ÉS A VIETNAMI HÁBORÚ, 1962-1975 87 terrel is. A megbeszélések során a vietnami vezetők megismételték, hogy nem vetik el az USA-val való tárgyalás gondolatát, de katonai nyomás alatt, vagyis amíg Észak-Vietnamot bombázzák, nem hajlandók tárgyalni.16 0 Átadták viszont az 1968 évi katonai segélyre vonatkozó igényeiket, amelyek Czinege jelentése szerint jelentősen meghaladták az 1967-re jóváhagyott segélykeretet. A honvédelmi miniszter a látogatásról készített beszámolójában maga is kiemelte, hogy a vietnamiak túlzott kérései abnormális helyzetet eredményeztek: a Vietnamban felhalmozott nagymennyiségű és soktípusú haditechnika megfelelő alkatrészellátás és javítási kapacitás nélkül egyre nehezebben megoldható — bizonyos területeken megoldhatatlan — feladatok elé állította a vietnami vezetést.16 1 Végjáték A szovjetunió és az európai szocialista országok növekvő katonai támogatása birtokában16 2 a VDP 1967 folyamán megkezdte a közvetlen felkészülést egy Dél-Vietnam elleni általános offenzívára. A DNFF és az Észak-Vietnami csapatok 1968. január 30-án, a vietnami holdújév (Tet) napján egyidejű, meglepetésszerű és Dél-Vietnam egész területére kiterjedő támadást intéztek a saigoni rezsim csapatai és az amerikai haderő ellen. A VDP vezetése a „teljes pályás letámadástól" nem remélt végső katonai győzelmet, azt viszont feltételezte, hogy az offenzíva hatására a déli lakosság és a hadsereg jelentős része átáll a felszabadító erők oldalára, vagyis kirobban a régóta tervezett általános felkelés a saigoni rezsim és az amerikai megszállók ellen.16 3 Ebben ugyan súlyosan tévedtek, a Tet amerikai belpolitikai hatása azonban felért egy általános felkeléssel. A kialakult patthelyzet előtérbe helyezte a tárgyalásos rendezést. A két fél képviselői 1968. május 10-én találkoztak először Párizsban. A tárgyalásos megoldás azonban továbbra is csak másodlagos szempont volt mindkét fél számára, a megbeszélések elsődleges célja az időnyerés volt. így további négy évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a párizsi tárgyalásokon számottevő előrelépés történjen. Az amerikai vezetés a közvélemény és a kongresszus nyomására 1969 májusa után megkezdte az amerikai csapatok fokozatos kivonását, egyúttal azonban hozzálátott, hogy a saigoni rezsim hadseregét felkészítése a harc önálló folytatására. Ezzel egyrészt lehetővé kívánták tenni a legkevésbé szégyenteljes 160 Jelentés a Magyar Népköztársaság katonai küldöttsége május 13-tól június 6-ig tartó távol-keleti útjáról. In MSZMP PB ülésének jegyzőkönyve, 1967. június 13., MOL M-KS 288.f.5/ 427.ő.e. p 54-61. 161 Uo. 57. 162 Habár Moszkva és az európai szocialista országok 1965 végére annyit elértek, hogy Hanoi Pekingtől való gazdasági és katonai függősége, és ezzel együtt a VDK-ra nehezedő kínai nyomás lényegesen enyhült, teljes szakításra Vietnam és Kína között ekkor még nem került sor. Hanoi az 1966 közepétől a Kulturális Forradalom őrületébe süllyedő Pekingtől fokozatosan elfordult, ám mind Moszkvától, mind Pekingtől továbbra is megszerezte az elérhető katonai és politikai támogatás maximumát, anélkül, hogy a két egymással rivalizáló kommunista nagyhatalom bármelyike mellett határozottan elkötelezte volna magát. Mindkettővel látványosan kacérkodott azonban, ezáltal ébren tartva a másik oldal „féltékenységét." 163 A témáról magyar nyelven bővebben 1. Magyarics T.: Az Egyesült Államok i. m. 318-319.; valamint Galántai Gábor: A Tet offenzíva. Sic itur ad astra 14. (2002: 2-3. sz.) 297-343.
