Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szőke Zoltán: Magyarország és a vietnami háború, 1962-1975
80 SZŐKJE ZOLTÁN váratlanul érte Hanoi január 15-én átadott ingerült hangú jegyzéke, amelyben közölte, hogy az amerikaiak javaslatai csak azt a célt szolgálják, hogy félrevezessék a közvéleményt.12 3 Ennél súlyosabb, hogy a vietnamiak figyelmeztették Pétert: amennyiben a Radványi és Rusk közötti megbeszélések tartalmát az amerikaiak nyilvánosságra hozzák, „az ügynek sajnálatos folytatásai lesznek."124 Ezek után a helyzet tisztázása érdekében a magyar fél még több alkalommal érintkezésbe lépett a vietnamiakkal, Washington felé azonban további lépésekre nem vállalkozott. Az amerikai légierő január 30-án felújította a VDK elleni bombatámadásokat. Radványi állítása szerint Péter kezdeményezése azért fulladt kudarcba, mert a magyar külügyminiszter „soha, semmilyen üzenetet vagy felhatalmazást nem kapott Hanoitól,"12 5 A magyar levéltári anyag tanúsága szerint a bombázási moratórium időszakában Hanoi és Budapest között számos üzenetváltás történt, a magyar pártvezetés azonban Hanoitól valóban nem kapott, de nem is kért felhatalmazást a közvetítésre. Budapest elsősorban Moszkva felhatalmazása alapján járt el, annak tudatában, hogy a tárgyalások lehetőségét Hanoi sohasem zárta ki.12 6 Kádár és kollégái tisztában voltak azzal, hogy a vietnami pártvezetés álláspontja nem egységes a tárgyalásokat illetően. Azt is tudták, hogy az egységes álláspont hiánya, a folyamatos kínai nyomás, valamint Hanoi Moszkva és Peking közötti óvatos lavírozása a VDP vezetőit arra késztették, hogy politikai szándékaikat „virágnyelven" közöljék a baráti országok diplomatáival. Ily módon Kádárék a legfelsőbb vietnami vezetők 1965 folyamán tett nyilatkozatait akár felhatalmazásként is értelmezhették. Hanoi üzeneteinek „dekódolása" azonban nem volt kockázatmentes vállalkozás. Az MSZMP vezetői így fő feladatuknak azt tekintették, hogy Hanoiban átbillentsék a mérleg nyelvét, vagyis, hogy a vietnamiaknak a gyakorlatban bizonyítsák be: „szem-123 A magyar pártvezetés ekkor már tudta, hogy a lengyelek és szovjetek párhuzamosan zajló próbálkozása eredménytelenül zárult, így a „magyar csatorna" maradt az egyetlen folyamatban lévő kezdeményezés (1. az MSZMP PB ülésének jegyzőkönyve, 1966. január 21., MOL M-KS 288.f.5/385.ő.e. p 15., 23.). 1966. január elején Jerzy Michalowski a lengyel kormány különmegbízottja, 1966. január 7-13. között pedig Alekszandr Seljepin, az SZKP PB tagja (1958-62 között a KGB vezetője) utazott Hanoiba, hogy a vietnami pártvezetést rávegye, üljön tárgyalóasztalhoz az amerikaiakkal. Utóbbihoz 1. Pehr Imre Péternek, „Szovjet párt- és kormányküldöttség Hanoiban." 1966. február 3., MOL, Külügyminisztérium, 1966, Vietnam, TÜK iratok, 1-001408/1966, XIX-J-1-j, 114. doboz. 124 L. Péter jelentése: „Diplomáciai lépések a vietnámi konfliktussal kapcsolatban." In MSZMP PB ülésének jegyzőkönyve, 1966. január 21., MOL M-KS 288.f.5/385.ő.e. 70. 125 Radványi J.: Delusion and Reality i. m. 142. 126 Nguyen, L.-H. T.: The War Politburo i. m. 20-21. 1966. január 24-25-én a magyar, a lengyel és a szovjet külügyminiszter egyeztető megbeszélést tartott Moszkvában. Az addig történtek ellenére, Hanoi tárgyalási szándékát illetően továbbra is bíztató jelnek tekintették, hogy az észak-vietnami hadsereg a karácsonyi tűzszünet pillanatában felfüggesztett minden harccselekményt a déli országrészben. Hanoiból hazatérve Michalowski azt javasolta, hogy amennyiben a déli harcok és észak bombázása 25-éig nem újulnak ki, akkor Péter, Rapacki és Gromiko Moszkvában vitassa meg, hogy hogyan gyakorolhatnának maximális nyomást Washingtonra a bombázási szünet meghosszabbítása érdekében. Erdélyi Károly külügyminiszter-helyettes feljegyzése, „Kiljanczyk nagykövet látogatása," 1966. február 25., MOL, Külügyminisztérium, 1966, Vietnam, TÜK iratok, IV-43-4/E.K./1966, XIX-J-1-j, 112. doboz.
