Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szőke Zoltán: Magyarország és a vietnami háború, 1962-1975
MAGYARORSZÁG ÉS A VIETNAMI HÁBORÚ, 1962-1975 81 ben a kínai állásponttal, a diplomácia legalább olyan hatékony eszköz az amerikaiak legyőzésében, mint a fegyverek."12 7 Habár Budapest békeközvetítési kísérlete nem volt mentes a spekulatív és manipulatív elemektől, jószolgálati jellegéhez aligha férhet kétség. így az akció sikertelensége sem annak köszönhető, hogy a magyar kormány, kihasználva az amerikaiak „naivitását," béketeremtés helyett valami egészen másra akarta felhasználni a bombázási szünetet. Naivnak valójában Moszkva és Budapest bizonyult, amikor elhitte, hogy Washington komolyan tárgyalni akar. Észak-Vietnam és az Egyesült Államok valójában már két évvel korábban, 1963 végén, egymástól függetlenül, de csaknem egy időben eldöntötte, hogy tárgyalásokba csak a döntő katonai győzelem kivívását követően bocsátkozik. Nem csoda, hogy Kádár János a PB 1966. január 21-ei ülésén — saját megfogalmazása szerint — „begerjedt."12 8 Ekkor derült ki ugyanis, hogy az amerikaiak kettős játékot űztek, a kezdetben érdeklődést mutató vietnamiak12 9 pedig — úgy tűnik, részben kínai nyomásra13 0 — végül visszatáncoltak, sőt mint láttuk, a kudarcért durva hangnemben a magyarokra hárították a felelősséget. Az amerikai források alapján ma már nyilvánvaló, hogy a vietnamiaknak igaza volt: Washington előre kiszámított végeredmény alapján tárgyalt. Az amerikai „békeoffenzíva" 1965. december 18-án — tehát öt nappal a bombázás felfüggesztése előtt — írásba foglalt menetrendje szerint13 1 a bombázási szünet köré tervezett kiterjedt nemzetközi PR-kampány kettős célt szolgált. Egyrészt arra irányult, hogy további feszültséget gerjesszen a tárgyalások ügyében már egyébként is megosztott szocialista táboron belül. Másrészt a Kongresszus és a közvélemény „lélektani" felkészítését célozta a vietnami háború nagyarányú kiterjesztését szolgáló, a költségvetési kiadások drasztikus emelésével, a Vietnamban harcoló amerikai csapatok létszámának több százezer fős növelésével, sőt valószínűleg adóemeléssel és más megszorító intézkedésekkel járó kormányzati csomag 1966. januárra tervezett bejelentésére. Az amerikaiak mind Hanoit, mind Budapestet rendkívül előnytelen helyzetbe hozták, amikor a titkosnak ígért egyeztetési kísérletet nagydobra verték, hogy Vietnam biztosra vett elutasító válaszát köve-127 Radványi szerint ezt személyesen Gromiko mondta Péternek, amikor a magyar külügyminiszter 1965. szeptemberében — útban Észak-Korea felé — Moszkvában találkozott szovjet kollégájával. Radványi J.: Delusion and Reality, i. m. 54. 128 Az MSZMP PB ülésének jegyzőkönyve, 1966. január 21., MOL M-KS 288.f.5/385.ő.e. 21. 129 L. pl. Komócsin Zoltán hozzászólását a PB január 21-ei ülésén (az MSZMP PB ülésének jegyzőkönyve, 1966. január 21., MOL M-KS 288.f.5/385.ő.e. 24.); valamint Borhi L.: Magyar-amerikai kapcsolatok i. m. 46. 130 L. Nemes Dezső hozzászólását a PB január 4-ei ülésén (az MSZMP PB ülésének jegyzőkönyve, 1966. január 4., MOL M-KS 288.f.5/384.ő.e. 21.; valamint Hershberg, J. G.: Peace Probes and the Bombing Pause i. m. 23. 131 Draft Papers, „Outline of U.S. Public Position during a Suspension of Bombing, 4. Very deep background or off the record," Washington, 18 December 1965, Top Secret, Sensitive, Johnson Library, National Security File, Country File, Vietnam, Vol. XLIII, Memos (B). Top Secret. In FRUS 1964-1968, Volume III: Vietnam, June-December 1965. Washington 1996. doc. 234.; L. még: Draft telegram, „literally eyes only," Johnson to Henry Cabot Lodge, 18 December 1965, FRUS 1964-1968, Volume III: Vietnam, June-December 1965. Washington 1996. 653.; valamint The Secret Diplomacy of the Vietnam War: The Negotiating Volumes of the Pentagon Papers. Szerk. George C. Herring, i. m. 110.
