Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Varga Szabolcs: Nádasdy Tamás horvát-szlavón bánsága (1537-1539)
NÁDASDY TAMÁS HORVÁT-SZLAVÓN BÁNSÁGA (1537-1539) 801 Az oppidumnak együttesen évi négyszáz, a közeli Kosztanyaknak további száz köböl bort kellett beszolgáltatniuk,6 1 és még az 1549 és 1551 között készült összeírásokban is megtisztított, gondozott és újonnan telepített szőlőkről olvashatunk, amelyekből további hatszáz köböl hegyvám és bortized jött össze.6 2 Ekkor 10-14000 liter6 3 bor került évente saját használatra és eladásra a termésből,6 4 de sokszor előfordult, hogy felvásárolták a környéken található nedűt a kereslet kielégítésére.6 5 Jól tudták a Kanizsayak, majd utóbb maga Nádasdy Tamás is, hogy „itt semmiből ember inkább pénzt nem akarhat, mint az borból, mert itt a fő kereskedés az bor".6 6 Ez azonban csak feltételesen volt igaz, hiszen Sztenicsnyák a regionális gabonapiac központja is volt. A földesúri terményadót is jellemzően ez tette ki, igaz 1519-ben még minden közösségnek zabot kellett beszolgáltatnia, ám a század közepére a köles és a búza is jelentőssé vált.67 Mivel a gabonával folytatott kereskedelem meglehetősen jövedelmezőnek bizonyult, a sztenicsnyáki várnagyok, így a Nádasdy idejében szolgáló Zaberdinus Boldizsár is igyekezett minél nagyobb mennyiséget felvásárolni, hogy szekereken a tengerpartra fuvarozza, és ott eladhassa azokat.6 8 A Kőrös megyei uradalmak kevésbé váltak monokultúrává, jóval változatosabb szolgáltatásokkal tartoztak, és — úgy tűnik — terheik is nagyobbak voltak. Velike oppidum lakói havi egy nap, a megyericsei uradalom jobbágyai azonban tavasztól őszig heti két nap robottól szenvedtek.69 Terményadóban Velikén tizennégy kötélföldenként7 0 kellett öt-öt mérő búzát és zabot beszolgáltatni, Megyericsén ennek körülbelül a felét.7 1 Ajándékként tojás, csirke, kappan és két oldalas járt, Velikén pedig sajt és egy kisebb pénzösszeg társult hozzá. Hegyvámról azonban nincsen tudomásom, az 1520-ban készült, már fentebb említett kárjegyzékben sem szerepel bor. Bizonyosan szedtek azonban disznóadót (dica porcorum), ez valószínűleg huszadot jelentett, és az adatok körülbelül ötezer sertés tartását valószínűsítik.7 2 Az uradalomból származó bevételek felsorolásának a végén meg kell említeni a készpénzben fizetett járandóságokat, mert úgy tűnik, hogy a 16. század első évtizedeiben ennek aránya nem volt elhanyagolható. Minden kötélföld után évi fél „sabagium parvum" vagy egy „sabagium magnum" forint adót kellett fizetni. A megyericsei várnagy évi öt-61 Adamcek, J.: Agrarni odnosi i. ra. 187. 62 Uo. 206. 63 Attól függ, hogy a 8,48 liter űrtartalmú budai vagy a jóval nagyobb kassai köböllel számítjuk. 64 Komoróczy Gy.: Nádasdy gazdálkodás i. m. 89. 65 Szamota I. : Instrukió i. m. 74-75. 66 Komoróczy Gy.: Nádasdy gazdálkodás i. m. 89. 67 Adamcek, J.: Agrarni odnosi i. m. 102. 68 Bessenyei J.: Nádasdy Tamás birtokai i. m. 37.; Komoróczy Gy.: Nádasdy gazdálkodás i. m. 99. 69 MOL DL 26324.; Adamcek, J.: Agrarni odnosi i. m. 96-97. 70 „funiculus sive ligatura terrae vulgo Kethel": kötélfold. Általában 1-3 funiculus adott ki egy portát. Az 1519. évi urbárium szerint a másfél-két funiculus volt egy telek átlagos nagysága. A kiterjedt területek, a viszonylagos földbőség miatt itt ekkor még nem jelentkezett látványosan a telekaprózódás. 71 MOL DL 26324.; Adaméek, J.: Agrarni odnosi i. m. 102-103. 72 Uo. 119. Az 1564-ben kelt instrukció szerint ekkor már Sztenicsnyákon is szedik ezt az adónemet, és Kanizsay Orsolya külön felhívta a provizor figyelmét a disznókereskedelem fontosságára. Szamota /.: Instrukció i. m. 74.
