Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Varga Szabolcs: Nádasdy Tamás horvát-szlavón bánsága (1537-1539)
798 VARGA SZABOLCS te, hogy a Magyar Királyság egyik kevéssé vizsgált, ám valószínűleg az egyik legprosperálóbb vidékén feküdtek. Kőrös megyében a 16. század elején kilencven oppidumra találtam adatot, és ez kiugró érték, mert az ország egész területén körülbelül kilencszáz ilyen település volt.3 6 Az összes magyarországi mezővárosnak tehát tíz százaléka Kőrös területén feküdt, miközben a megye csak az ország három százalékát tette ki. Összevetve a hasonló adottságú Baranya és Somogy megye adataival, előbbiben huszonhárom, utóbbiban pedig harmincnyolc oppidum volt ebben a korban, és ez még akkor is jóval kevesebb, ha figyelembe vesszük, hogy ezen megyék területe kisebb volt Kőrösénél. Az említett kilencven oppidumban az adóösszeírások szerint a 16. század elején minimum 3500 adózó telket írtak össze, ez pedig legalább 22000 mezővárosi lakost jelent.37 Mivel Kőrös megyében ekkor körülbelül 180000 ember élt, így a megye összlakosságának tizenkét százalékát tekinthetjük városlakónak, ami magas értéknek számít.3 8 A Kanizsay-uradalmakon még ennél is magasabb, a velikeiben tizennyolc, a megyericseiben harminc százalék volt a mezővárosi lakosság aránya.3 9 Az ezeken fekvő négy oppidum közül Velike és Megyericse a megye legvárosiasabb települései közé tartozott, utóbbin a 15. században öt szlavón tartományi gyűlést tartottak,40 és heti piaccal is büszkélkedhetett.4 1 Pekerszerdahely a területén található vám és vízimalom miatt is értékes lehetett, egy 1524 és 1526 között kelt számadás szerint ebből 40 forint 80 dénár bevétel származott, amiből jutott a Sárvárra küldött szervitorok költségeire és egy közelebbről nem ismert párkány gerendáinak, valamint egy malomkő megvásárlására is.4 2 A Sárvárral ápolt kapcsolatra ezentúl is vannak adatok: 1524-ben húsz megyericsei uradalomban fekvő porta azért mentesült a földesúri cenzus megfizetése alól, mert a Vas megyei birtokközpontban teljesítettek szolgálatot.4 3 Ez alapján feltételezhetjük, hogy élt egy olyan mobil réteg a Kőrös megyei területeken, akiket a munkaerőhiánnyal küzdő dunántúli uradalomba irányítottak át. A szlavóniai uradalmak valós állapotának felmérésére a legmegbízhatóbb forrásoknak az urbáriumok tekinthetők. Több fennmaradt ezek közül a Mohács előtti évekből, amelyeket a magyar történetírás eddig még nem aknázott ki.4 4 Közülük a legrészletesebb az az 1519-re datált összeírás, amely több száz évtizedében, és 1520-ban már a telkek 20 százalékán szabados jogállású telepesek, „Croatii novicii" éltek. Adamcek, J.: Agrarni odnosi i. m. 67. 36 Az adatokat Engel P.: CD ROM i. m. alapján gyűjtöttem. 37 Adamcek, J. - Kampus, I. : Popisi i. m. 7-132. A lélekszám kiszámítására Kubinyi András képletét alkalmaztam. Vö. Kubinyi András: A Magyar Királyság népessége a 15. század végén. Történelmi Szemle 38. (1996: 2-3. sz.) 151. 38 Varga Szabolcs: Znacenje Kri evacke upanije u gospodarstvom Kraljevine Ugarske u 15-16. stoljecu. Előadás, amely 2008. december 12-én, Kaproncán hangzott el a „Gospodarska povijest Koprivnice i Podravine" című konferencián. 39 Adamcek, J.\ Agrarni odnosi i. m. 172-173. 40 Pálosfalvi Tamás: Grebeni Hermanfi László alnádor. I. közlemény. Századok 141. (2007: 4. sz.) 875. 41 MOL DL 103933. (1487. júl. 9.) 42 MOL DL 26322. 43 Adamcek, J.\ Agrarni odnosi i. m. 96-97. 44 Josip Adamcek azonban sokrétűen interpretálta a szlavóniai birtokokra fennmaradt urbáriumokat és összeírásokat, eredményei a magyar történettudomány számára is relevanciával bírnak. Adamcek, J.: Agrarni odnosi i. m. passim.
